Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Eőry Gabriella: A kaszinók elterjedése Magyarországon
A KASZINÓK ELTERJEDÉSE MAGYARORSZÁGON 822 A Jászberényi Honvéd Tiszti Kaszinó n (1877) kívül további öt esetben alakult az országban katonai kaszinó: 1868-ban Temesváron, 1870-ben Kassán, 1874-ben Komáromban és Pozsonyban, végül 1875-ben Kolozsváron. A tiszti kaszinók két szempontból is kilógtak általában az egyesületek és konkrétan a kaszinók közül: egyrészt esetükben sérült a függetlenség elve, mert a tiszti kaszinók közvetlenül a honvédelmi miniszter alá voltak rendelve; másrészt esetükben sérült az önkéntesség elve is, hiszen a tiszti kaszinókba az adott katonai egység állománya testületileg kellett hogy belépjen, ezen kívül csak az itt lakó nyugállományú katonák, tisztviselők és lelkészek jelentkezhettek tagnak. (Rendkívüli tagnak felvehették még a nem helyőrséghez tartozó tiszteket is.) A korszak igazi különlegességének a Stájerlakon 1873-ban megalakult munkáskaszinót tekinthetjük. Stájerlak és a hozzá tartozó Anina a 18. század utolsó harmadában létrejött bányászattal foglalkozó település, mely 1846-ban kincstári kezelésbe került, majd az Osztrák–Magyar Államvasút Társaság vette meg a területet és kezdte el a bányaművelés fejlesztése mellett a vasgyár kiépítését is. Lakossága a gyár és a bányák fejlődésével párhuzamosan gyarapodott, 1880-ban kilencezret meghaladó népességének 80%-a német volt. A Vasgyári Munkások kaszinója ( Arbeiter Casino ) előtt már alakult a településen egy másik kaszinó is. Az 1868-ban létrejött Aninai Casino alapszabálya szerint az aninai lakosokat, a bányászathoz vagy a vasúthoz tartozókat vette fel tagjai közé. Később az egyesület feladatai közé felvették a gyerekek tornaoktatását is, és az egyesület nevét Aninai Casino é s torna egylet re változtatták. Érdekesség, hogy az Aninai Casino 1888-ban egy újabb átalakuláson ment át, az alapszabály módosítás szerint a kaszinó ezentúl Aninai Hivatalnoki Kaszin ó Egylet névre hallgatott. Tagjai az osztrák–magyar vasúttársaság hivatalnokai lehettek, de rendkívüli tagként azok az aninai tagok is csatlakozhattak, akiknek nem volt kapcsolatuk a vasúttal. Az alapszabály módosítása mögött feltehetően az állt, hogy 1884-ben megalakult a Stájerlaki Tisztviselő Casino-egylet, ami szintén az Osztrák–Magyar Államvasút Társaság tisztviselői számára állt nyitva. Úgy tűnik tehát, hogy a két közigazgatásilag egyesített település civil szférája külön működött még akkor is, ha azonos foglalkozású, beosztású emberekről volt szó. A korszakban tíz nemzetiségi kaszinó született, öt magyar (Lugoson, Szentmártonban, Újvidéken, Besztercebányán, Szászsebesen), három szerb (Csákon, Ittebén, Adán), egy román (Belényesen) és egy szász (Kereszténfalván). Besztercebánya és Belényes kivételével ezeken a kaszinókon kívül nem alakult másik a településen. Az 1877-ben alapított Besztercebányai Magyar Casino előtt 1838-ban alakítottak kaszinót a városban. A magyar kaszinónak 1878-ban 111 tagja volt 10 forintos tagdíj mellett, korábbi versenytársának pedig 268 tagja volt 6 forintos tagdíj mellett. A másik kétkaszinós településen, Belényesen 1858-ban alakult
