Századok – 2017

2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyöngyössy Márton: II. Lajos legendás alkincstartója, Szerencsés Imre és a moneta nova

GYÖNGYÖSSY MÁRTON

611

Dernschwam hangsúlyozza, hogy Szerencsés Imre Szalkai László kincstartó embere volt, akire az a kincstartói hivatal igazgatását bízta. A Fuggerek hivatalnoka érezhetően ellenségesen tekintett Szalkaira és embereire, sőt egyenesen azzal vádolta őket, hogy Lajos királyt hatalmukban tartották.10

Dernschwam továbbá összejátszással vádolta Mária királyné körmöci kamaraispánját, Beheim Bernátot és Szerencsés Imrét, illetve Szalkai Lászlót – a Fuggerek ellenében. Ráadásul szerinte a négy latos pénzek verésére Körmöcbányára és Budára érkezett német pénzverők egyenlőtlen denárokat készítettek, mert a Thurzók által megkövetelt minőségi előírásokat megszegték, és a vonópadot

félretették.

11

A nyilvánvalóan el

fogult Dernschwam emlékezetében tehát a négy latos és rossz minőségű pénzek felelőseiként Szalkai László, Beheim Bernát és Szerencsés Imre jelentek meg; ez pedig azt jelenti, hogy Szerencsést egyes vélemények már a 16. században (azaz a kortársak) a pénzrontás (egyik) felelősének tartották.

A vonópad (nyújtópad, nyújtómű) működése kapcsán Dernschwam négy fontos állítást fogalmaz meg. Az állítások ismertetése után értelmezésükre teszünk kísérletet.

12

(1) A négy latos pénz verése idején Németföldről hoztak pénzverőket Körmöcre és Budára.

(2) A német pénzverők kézből daraboltak, egyenlőtlen denárokat készítettek. Nem vertek olyan tiszta denárokat, mint a körmöci pénzverők, és a vonópadot (’Ziehbank’) csalópadnak (’Schelmbank’) nevezték.

(3) A hazatérő körmöci pénzverők a vonópadot Esztergomnál a Dunába dobták.

(4) A Thurzók idejében használatos vonópadot Beheim Bernát jóváhagyásával tették félre a körmöci pénzverők Körmöcbányán is.

(1525–1526). III. Bratislava 1957. 453–476. Magyar fordítása Hans Dernschwam:

A

besztercebányai középső-, másként kamaraházra vonatkozó, továbbá a magyar királyságban végbement egyéb események leírásának Hans Dernschwam, a Fugger urak egykori faktora által készített kivonata. 1563. In: Hans Dernschwam: Erdély. Besztercebánya. Törökországi útinapló. Közreadja Tardy Lajos. (Biblio

theca Historica) Bp. 1984. 107–135. Hans Dernschwam életének legutóbbi összefoglalása Buza János:

A Dunába vetett vonópad. Adalék a Mohács előtti Magyarország pénzveréséhez. Történelmi Szemle 57. (2015) 291–292. Istvánffy Miklós Szerencsésről: Istvánffy Miklós Magyarok dolgairól írt históriája Tállyai Pál XVII. századi fordításában. I/1. 1–12. könyv. S. a. r. Benits Péter. (Történelmi Források I.) Bp. 2001. 7. könyv 170., 8. könyv 203.

10 Szerencsés – Szalkaival közös – működésének leírását lásd Dernschwam, H.:

A

besztercebányai i. m. 119–122. Lásd még Kubinyi A.:

Szalkai László i.

m. 157. Az archontológiai szakirodalom ugyanakkor azt a vélekedést képviseli, hogy amikor Szerencsés alkincstartó lett, Szalkai már nem volt kincstartó. Lásd Soós F.:

Magyarország kincstartói i.

m. 61.; Uő: A

középkori Magyarország i. m. 98.; C. Tóth N. et al.: Magyarország világi archontológiája i.

m. 133–134.

11 Dernschwam, H.: A

besztercebányai i. m. 123., 131. A vonópad kapcsán lásd még Huszár Lajos: A budai pénzverés története a középkorban. (Budapest Várostörténeti Monográfiái XX.) Bp. 1958. 107.; Buza J.:

A

Dunába vetett vonópad i. m. 281–298.

12 Dernschwam a Ziehbank

szót használja, de nyilvánvalóan nyújtópadról, nyújtóműről (Streckwerk, Ziehwerk) van szó. A vonópad terminológiai értelmezéséhez lásd Buza J.: A

Dunába vetett vonópad i. m. 283. különösen 8. jegyz.