Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Szikla Gergő: Bihar és Hajdú vármegyék közigazgatási változásai a 19. század második felében
Szikla Gergő BIHAR ÉS HAJDÚ VÁRMEGYÉK KÖZIGAZGATÁSI VÁLTOZÁSAI A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN* Bihar vármegye az ország egyik legrégebbi vármegyéje, már Szent István királyunk idejében is létezett, központja — ahogy több vármegyénk esetében is megfigyelhető - a nevét adó földvár volt. A székhelyét Szent László király helyezte át Váradra, ahol püspökséget is alapított. 1896-ban, a honfoglalás ezeréves évfordulóján Bihar földvárában egy turulmadaras emlékművet emeltek, melyet a 20. század első felének történelme elsodort, ma már csak a földhalom és a rajta lévő talapzat látható — egy focipálya szomszédságában. Bihar nemcsak az egyik legrégebbi vármegyéje volt a történelmi Magyarországnak, hanem az egyik legnagyobb is. Keleti határa egykoron egészen Bánffyhunyadig ért, magába foglalva Kalotaszeget is. Területe azonban fokozatosan csökkent, elsősorban a Király-hágón túli részeken,* 1 míg nyugaton kevésbé, sőt a 16—17. században még nőtt is a Török Birodalomhoz tartozó Békés vármegye rovására. Mindazonáltal a 17. század végétől kezdve már csak kis mértékben változott területének nagysága, amelyet azonban a trianoni békediktátum jelentősen átalakított. A törvényhatóságok területének 1876. évi szabályozásakor alakították ki Hajdú vármegyét a Hajdúkerületből, Bihar és Szabolcs vármegyei településekből; székhelyévé Debrecen szabad királyi várost tették meg. Kiterjedése egészen 1945-ig nem módosult, amikor is három nagyközséget (Fülöp, Nyírábrány, Nyírmártonfalva) hozzácsatoltak Szabolcs vármegyétől, majd 1950-ben egyesítették Csonka-Bihar vármegyével. * A 2015. november 5-én, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában megrendezett „Közigazgatási történetek” a dualizmus korából 1867-1918. című közigazgatás-történeti műhelykonferencián elhangzott eló'adás átdolgozott változata. 1 Ezt követően Bihar és Kolozs vármegye közt a határ évszázadokon keresztül az Erdélyben fekvő Feketetó településtől keletre húzódott, és csak a trianoni békediktátumot követően, az 1920-as években lett az Erdély kapuját is jelképező Király-hágó az új „mezsgye”. Lásd Szálkái Tamás - Szikla Gergő - Szilágyi Ferenc: Bihar és Hajdú megye közigazgatási beosztásának története (1552-2013). (Régiókutatás [5.]) Debrecen 2014.
