Századok – 2015
2015 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kovács Nándor Erik: Fodor Pál: Szulejmán szultántól Jókai Mórig. Tanulmányok az oszmán-török hatalom szerkezetéről és a magyar-török érintkezésekről.
TÖRTÉNETI IRODALOM Fodor Pál SZÜLEJMÁN SZULTÁNTÓL JÓKAI MÓRIG Tanulmányok az oszmán-török hatalom szerkezetéről és a magyar-török érintkezésekről Magyar történelmi emlékek. Értekezések MTA Történettudományi Intézet, Budapest, 2015. 448 o. Ismeretes, hogy Magyarországon a tágabb értelemben vett turkológián belül önálló tudományággá fejlődő oszmanisztika kibontakozását elsősorban a magyarországi török hódoltság megismerésének igénye ösztönözte. A magyar történelem török forrásainak tudományos igényű feltárását, feldolgozását célul kitűző hazai kutatók, tudósok mintegy másfél évszázadra visszatekintő munkálkodásaik, tapasztalataik révén a hazai vonatkozásokon idővel túllépve, az oszmán világ általánosabb kutatásában nemzetközi szinten is meghatározó eredményeket mutattak, mutatnak fel. A törökországi levéltári források felkutatásában (elsőként Karácson Imre), majd annak rendszerezésében, az oszmán-török paleográfia módszertanának kialakításában (Fekete Lajos) élen járó magyar kutatók úttörő szerepet játszottak. Az oszmánok magyarországi berendezkedése, az itteni, merőben sajátosan alakuló politikai, társadalmi fejlemények szélesebb összefüggései a királyi Magyarország és Erdély történelmének vizsgálata mellett az Oszmán Birodalomban lejátszódó folyamatok megismerése révén értelmezhetők, magyarázhatók. Ugyanakkor a peremvidéki jellegéből adódóan egyedi hódoltsági török berendezkedés megismerése az egyetemes oszmanisztika számára is fontos igazgatás-, valamint társadalomtörténeti adatokkal szolgál, amelyeket a kora újkori magyar történelmet ismerő kutatók képesek feltárni. Ez a kettős, a magyar oszmanisztikához szükségszerűen kapcsolódó közvetítő, illetve alakító szerep jellemzi Fodor Pál munkásságának legjelentősebb részét. Ennek a magyar olvasók, kutatók szempontjából legfontosabb hozadéka, hogy míg magyar nyelven is hozzáférhetővé tesz török forrásokat, s közvetíti a nemzetközi oszmanisztika eredményeit, irányvonalait, addig ez utóbbi gyarapításához, árnyalásához is jelentős mértékben hozzájárul. Az oszmán állam kialakulásának, korai fejlődésének ideológiai, társadalmi kérdéseire koncentráló írások gazdag merítését tartalmazza Fodor Pál legújabb, az MTA BTK Történettudományi Intézete által kiadott, a Magyar Történelmi Emlékek sorozatban megjelent tanulmánykötete. Az oszmán történelem egyes kulcskérdései iránt érdeklődő olvasóközönség számára nagy szolgálatot tett ennek a kötetnek az összeállítása, hiszen egyetlen kiadványban összegyűjtve teszi elérhetővé a szerzőnek nemcsak különféle történelmi folyóiratokban, hanem kis példányszámban megjelenő, s ezért nehezen hozzáférhető tanulmánykötetekben, vagy éppen mára már teljesen elérhetetlen kiadványokban közzé tett írásait. Ez utóbbiakra különös tekintettel talán nem tűnik feleslegesnek e helyütt a gyűjteménybe válogatott írások zömét tartalmi szempontból is röviden összefoglalni. A kötet Fodor Pál huszonhárom hosszabb-rövidebb tanulmányát gyűjti egybe, a végén egységes földrajzi név- és helynévmutatóval kísérve. A válogatott írások közül kettőnek társszerzője: az Ali pasa históriájának történeti háttere és török vonatkozásai című tanulmányát (a kötetben 42-73. o.) Sudár Balázzsal jegyzi közösen, A kenyérmezei csata (1479. október 13.) címet viselő terjedelmes tanulmány pedig Szakály Ferenc 1979-ben megjelent munkájának a szerzővel együttműködve kibővített, eredetileg magyar és török változatban is közzé tett cikke (338-383. o.). A kötet felépítése a szerző csaknem másfél évtizeddel ezelőtt napvilágot látott tanulmánykötetére (A szultán és az aranyalma, Balassi Kiadó, 2001.) emlékeztet, s noha javarészt az azóta született cikkekből válogat, négy olyan írást is magába foglal, amely az ezredfordulót megelőzően született. Ezt két tanulmány esetében (a pályája elején írt Ahmedi elbeszélése mint a korai oszmán történelem forrása, illetőleg A nagyvezíri előterjesztés (telhis), a kötetben 156-168., és 185-231. o.) az indokolta, hogy az — általunk imént említett — korlátozott hozzáférhetőség okán az eredeti köz-
