Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: Az állami és az üzleti szféra összefonódása a kora újkori gazdasági rendszerben. Újabb adatok a délnémet vállalkozói társaságok hitelezési tevékenységéhez
816 TÓZSA-RIGÓ ATTILA Lengyel Királyságon át Dél-Franciaországig és a Kárpátokig. Bár bővült az árukereskedelmük is, a társaság ekkor már elsősorban a nagy összegű hitelügyleteknek köszönhette meredeken ívelő fellendülését.41 A korabeli cégprofilok vizsgálatához jellemző adatokkal szolgálnak a cég iratai. Az üzleti könyvek szerint a cég által forgalmazott árukészlet és a hitelek aránya a harmincas években még 1:3 volt. A következő mintegy húsz évben a hitelszféra javára módosult a társaság üzleti struktúrája. Az árukészlet 1533-ban mintegy 88.000 rFt-ot tett ki, míg 1551-ben 79.000 rFt-ot. Az üzleti kölcsönökből származó hitelállomány viszont ugyanebben az időszakban nominálisan több mint 110%-kal gyarapodott, nevezetesen 168.000 forintról 355.800 forintra emelkedett. Arányában tehát csak a kereskedelmi hitelek értéke az árukészlet értékének már mintegy 4,5-szeresét tette ki, s ehhez járult még 172.000 forint értékben folyósított állami hitel. A cég üzleti struktúrájában tehát a század közepére az árukereskedelem értéke a kihelyezett hitelállománynak már kevesebb, mint 15%-át (!) tette ki. A század közepén kibontakozó válságok ezt a céget is strukturális változtatásokra késztették. Az hatvanas évektől egyre nagyobb figyelemmel fordultak a bányászati üzletág irányába, illetve a társaság által bonyolított árukereskedelem is újra fellendült, új faktorátusokat hoztak létre és mindezzel szoros összefüggésben jelentős mértékben megerősödtek a közép-európai Habsburg hatalommal kiépített pénzügyi kapcsolataik. Utóbbi tényező a hitelállomány átstrukturálódásában is megmutatkozott. Míg a kereskedelmi hitelek 1533-ban az állami hitelek közel kétszeresét tették ki, addig 1561-re a főként I. Ferdinándnak nyújtott állami hitelek már meghaladták az üzleti szférában kihelyezett tőkeállományt. Mindez számokban is megmutatkozik, a kereskedelmi hitelállomány az 1551-es 355.800 forintról tíz éven belül 235.000 forintra mérséklődött.42 A dunai útvonal egyik jelentős társasága, az Osterreicherek gyakran hiteleztek a magyarországi marhaállományt felvásárló mészáros-kereskedőknek is. Ez utóbbi tény is jól mutatja, hogy a hiteltevékenységre épülő üzleti hálózatot szinte minden jelentősebb kereskedelmi útvonal mentén végig lehet követni. A dunai útvonal esetében magyar oldalról — a teljesség igénye nélkül — a pozsonyi Dreiling-Reisner társaság említhető. A társaság vezetői, Thomas Dreiling és Wolfgang Reisner jelentős marhaexportot bonyolítottak. Egyik legnagyobb exportmennyiségükről 1547-ből maradt fenn adat: Dreiling ebben az évben 41 A cég üzleti struktúrájában a század közepétől érzékelhető, hogy a társaság egyre jelentősebb mértékben fordult a keleti térségek felé. Az 1550-es évekig Antwerpen volt a legfontosabb faktorátusuk, amelynek 280.000 rFt-os aktívája 1551-ben meghaladta az augsburgi központ mérlegét is. A Fuggerekhez hasonlóan azonban a Haug-Langenauer-Link konszernt is érzékenyen érintette a kibontakozó nyugat-európai válság. Az ötvenes években az antwerpeni faktorátus mérlege 70.000- 100.000 forint közötti értékre esett vissza. A magyarországi alközpontok forgalma a hatvanas évek elején jelentős növekményt mutat: a korábbi 13.000-17.000 rFt-os aktíváról 1562-re mintegy 64.000 forintra ugrott az itteni két alközpont (az egyik Besztercebánya volt, a másik nehezen azonosítható) összesített mérlege. Johannes Hartung-, Aus dem Geheimbuche eines deutschen Handelshauses im 16. Jahrhundert. Wien 1898. 39. 42 Uo. 62.
