Századok – 2015
2015 / 3. szám - MŰHELY - Gyarmati Enikő: 1917 - a júliusi válság régi-új historiográfiai olvasatai az első világháború centenáriumán
1914 - A JÚLIUSI VÁLSÁG RÉGI-ÚJ HISTORIOGRÁFIAI OLVASATAI 751 lyeztető körülményekről többféle olvasat van forgalomban. Továbbra sincs konszenzus abban, hogy Németország vagy Oroszország jelentett-e nagyobb veszélyt a szigetország érdekeire. Clark és McMeekin arra a következtetésre jutott, hogy az utóbbi ország hatalmának korlátozása fontos szempont volt a külpolitikai döntéshozatalban 1914 júliusában. A britek válságkezelő politikájának legújabb értékelései szerint a brit külpolitika egyszerre volt felelősségteljes (Krumeich),184 185 a konfliktus békés rendezéséért a legkomolyabban és legőszintébben kiálló (Mombauer),186 illetve mulasztásos, de a belpolitikai konstellációk tükrében érthető (McMeekin),186 valamint kétértelműségével nagyobb kárt, bosszúságot és bizonytalanságot okozó, mint hasznot hozó (Clark).187 Összegzés A Nagy Háború centenáriumán kiadott sok száz kiadvány közül általam bemutatott négy új feldolgozásból kiindulva összességében elmondható, hogy a nagyhatalmi státusz elvesztésének félelme, a politikai tekintély- és presztízsveszteség miatti félelem, a növekvő orosz katonai és gazdasági potenciál által táplált félelem, és az ebből fakadó hibás politikai és katonai helyzetértékelések — Oroszország túlbecsülte a Monarchia katonai erejét, Németország vakon hitt a brit semlegességben — miatt került sor a 20. század őskatasztrófájára.188 Jóllehet a Nagy Háború nemzetközi történeti kutatásának alapkérdései a mai napig változatlanok, a centenárium kapcsán számos új hangsúly, értelmezés és értékelés merült fel. Annak a kérdésnek az eldöntéséhez például, vajon a nemzetek akarták-e a háborút, vagy belekényszerültek abba, ma már nem a háborús felelősség, hanem a politikai mulasztások felől közelítve próbálnak a történészek adekvát válaszokat nyújtani. A nemzeti döntéshozatal mechanizmusainak vizsgálata révén a négy történész számos olyan szituációt rekonstruált, amely megmutatta, hogy a felelős döntési pozícióban lévő egyének hol tehettek volna a válság eszkalációja ellen, és hol hagyták, hogy az egyetlen opció végül csak a fegyveres leszámolás maradt. Ma már inkább azt hangsúlyozzák a meghatározó munkák, hogy a háborút nem láthatatlan politikai, társadalmi és gazdasági erők működése okozta. A legújabb feldolgozások egyértelművé tették azt, hogy a politikai és katonai döntéshozók tudatos és felelőtlen döntései egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy sokak szándéka ellenére a az első világháború kirobbant. Az „alvajáró” metaforával kifejezett tetszetős clarki koncepció ellenére az európai nagyhatalmak tevékeny és tudatos alakítói voltak annak a folyamatnak, amelyben a japán-orosz konfliktustól kezdve a bosznia-hercegovinai annexiós és az agadiri válságon keresztül a Balkán-háborúkig bezárólag békés eszközökkel egyre nehezebben kezelhető konfliktustömeget halmoztak fel. 184 Krumeich, G.\ Juli 1914 i. m. 94. 185 Mombauer, A.: Die Julikrise i. m. 85. 186 McMeekin, Sr. Juli 1914 i. m. 111. 187 Clark, Ch.\ Die Schlafwandler i. m. 283. 188 Mombauer, A.: Die Julikrise i. m. 98.; Krumeich, GJuli 1914 i. m. 183-184.; Clark, Ch Die Schlafwandler i. m. 657.
