Századok – 2015
2015 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zakar Péter: Adalékok a felföldi mértékletességi egyesületek történetéhez. Ján Andráscsik szlovák katolikus pap élete
1230 ZAKAR PÉTER A népszínmű jelentőségét kezdetben a magyar nyelvű irodalom sem tagadta. Zsebráczky Géza (1869-1951) plébános közvetlenül az Ocskay Antal kinevezését követő eseményekről a következőket írta: „Andráscsik plébános nagy akciót fejtett ki a pálinkaivás meggátlására és a mértékletességi egyesületek létesítése irányában, mely akciót az egész sárosi papság magáévá tette, s a püspök útján a nádornál is tett ily irányban lépéseket. Ez akció keretében írta a Palenčeni šenk című sárosi tót nyelvű népies iratkáját versekben.”108 Arányi Dezső sem feledkezett meg Andráscsikról, „a nagy népbarát”-ról, 1901-ben megjelent munkájában, amely Bártfa városát és a közeli gyógyfürdőt mutatta be.109 Korábban már említettük Gulyás Pál lexikonját, amely szintén említést tett a Senk szerzőjéről.110 Andráscsik népszínműve először 1844-ben jelent meg, címlap nélkül, amit hamarosan több kiadás is követett. 1845-ben Kassán, illetve Besztercebányán is kiadták, majd 1846-ban M. M. Hodža átírta a művet a szlovák irodalmi nyelvre (a Stúr-féle változatra), és így jelent meg egy hazafias kalendárium, a Slovensky pozornik [Szlovák Figyelmező] mellékletében. Már Ondrej Halaga rámutatott, hogy ez a kelet-szlovák színdarab a mai irodalmi szlovák nyelv első termékei közé tartozik.111 Amikor 1846-ban a besztercebányai alkoholizmus elleni egylet a szükséges irodalom hiányára panaszkodott, külön kiemelte, hogy a bártfai plébános Senkje iránt nagy az érdeklődés.112 1886-ban, 1890-ben 1897-ben, 1903-ban és 1908-ban Budapesten jelentették meg Andráscsik művét. Az 1920-as években kiadták az USA-ban,113 majd 1945 után ismét több kiadása volt, hiszen Korba,114 I. Sedlák115 és Drobniak is mellékelte Andráscsikról írt életrajzához.116 117 A kiadások többsége hiteles, kivéve az Amerikai Egyesült Államokban, Pavel K. Kadak által kiadott változatot. Kadak 1923-ban saját „komikus jelenetéivel (Mister Papuča a Missis Papučana) egybefűzve jelentette meg Andráscsik művét. Megszüntette nyelvi sokszínűséget. Előbbi példánknál maradva, Tamás (aki nála Tomás) nem kevert nyelven kér pálinkát („Lem négy garasára - daj sem šl’ivovici.” [Csak négy garasért adj nekem szilvapálinkát!],llí) hanem ékes szlovák nyelven, a Csehszlovákiában bevezetett pénznemben („Lem za dve koruny, daj mi slivovici!” [Csak két koronáért adj nekem szilvapálinkát!]). Kadakot az a tény is zavarta, hogy Andráscsik a cseheket nem emlegette, így annál a résznél, ahol Dzura azt bizonygatja, hogy az egész világon, ahol járt, a pálinkát méregnek tartják, a moszkvaiakat oroszokra változ108 ARFKU Bardejov. Zsebráczky G.\ Historia Domus i. m. 25. 109 Arányi Dezső: Bártfa szabad kir. város és Bártfa-gyógyfürdő ismertetése. Bp. 1901. 54. 110 Magyar írók élete i. m. 545. 111 Halaga, O.: „Andraščikov „Senk palenéeny” i. m. 82. 112 Duka Zólyomi, Norbert.: Problém alkoholu a alkoholizmu v slovenskej literatúre XTV Otázka úeinnosti hnutia spolkov miernosti do r. 1853. Protialkoholicky obzor 14. (1979/6.) 344. 113 Sedlák, V letokruhoch národa i. m. 182. 114 Korba, E: ThDr. Ján Andraščik i. m. 36-82. 115 Sedlák, I.: Ján Andraščik i. m. 35-66. 116 Drobniak, G.: ThDr. Ján Andraščik i. m. 65-101. Az 1945 utáni kiadásokhoz az életrajzírók szótárt is mellékeltek, hiszen a mai szlovák olvasók már nem értenék meg a népszínmű eredeti szövegét. 117 [Andráscsik, J.:] Senk Palenéeny i. m. [kézirat] 1.
