Századok – 2014
MŰHELY - Lakatos Bálint: Mezövárosi és falusi önkormányzati testületek Magyarországon a késő középkorban II/495
bírót találunk Vízaknán is, noha nem tartozott a Szászföldhöz, titulatúrájában szabályosan szerepel külön villicus is.209 A Brassó vidékéhez tartozó Prázsmáron a mezővárosnak van iudexe, villicusa és további hét (sőt, feltehetően több) megnevezett esküdtje is.210 A hét szász szék bírója együttesen alkotta Mátyás király reformja óta a szász városok fellebbviteli fórumát, a szász universitast, amelynek élén a legjelentősebb város, Nagyszeben királybírója állt.211 A szász székek — a székbírók választása mellé — fokozatosan megszerezték a királybíró választásának jogát is, Szászváros például először 1464-ben választotta maga a királybírót.212 A királybíró választott tisztséggé válása ellenére megőrizte elsőbbségét a székbíróval szemben. 1508-ban Nagysink mezőváros és széke (iurati viliid consulesque totaque communitas sedis et opidi Schenck) a szék és város esküdtjeinek megválasztása miatt szabadkozott Nagyszebennek, ugyanis a székbírót és az esküdt véneket a királybíró távollétében választották meg.213 A mezővárosi és széki szervezet időszakos egyesülésére kivételes példa Alvinc és Borberek esete. A Maros bal partján fekvő Alvinc és a jobbparti Borberek 1393-tól a Szászföld része lett. 1493-ban és 1499-ben „Alvinc mindkét fele” (ex utraque parte oppidi) néven közös önkormányzati szervezetet találunk, két bíróval. Egy évtizeddel később a nagyobb Alvinc bírója egyben Borbereké is, és a városi tanács is közös volt, amelynek nemzetiségi alapú átalakítására irányuló törekvéseket (az önkormányzati testületek választását elemezve) már említettem. A közös városi tanács itt Alvincszék székbíróságával esett egybe (- habár a két település tényleges szervezeti egysége nem bizonyítható kétségtelenül). Mindenesetre a szász szisztéma nem tudott megszilárdulni, mivel a két mezőváros 1526 után véglegesen földesúri kézre került.214 Erdély délnyugati előterében találkozhatunk az oláh kenézi kerületekkel. Ezek a sajátos képződmények a Temes és Krassó megyék hegyvidéki részén élő, a Szörényi bán vagy a temesi ispán alatt katonáskodó román kenézek szervezetei voltak, a Temes felső vidékén nyolc kerületet (Lugos, Sebes, Miháld, Halmos, Illyéd, Krassófő, Borzafő, Romját) számláltak. Ezek közül a legkedvezőbb, legvédettebb fekvésű districtus éppen a Temes forrásvidékét és mellékvizének, a Bisztrának a völgyét magában foglaló sebesi, közepén Karánsebessel, amely egyúttal — mint a ritkán lakott környék legjelentősebb települése — a Szörényi bán bírói székhelye volt. A városba nagyszámú román kenéz nemes költözött be, a közeg „elnemesedése” a magisztrátusban is jól megfigyelhető. A 15. század utolsó harmadától átlagosan az esküdtek fele nemes volt, a bíró pedig kizárólag közülük került ki. Katonai és bírói hatalom összefonódását jelentette, hogy a karánsebesi bíró időnként a kerület vajdája vagy sebesi várnagy is volt egyben.215 Karánsebeshez hasonló rendszer működhetett a Temes megyei ÖNKORMÁNYZATI TESTÜLETEK MAGYARORSZÁGON A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 525 209 DL 30880. 210 DF 247083., 286733. (1498) 211 Hajnik Perjog i. m. 126-129. 212 UGDS VI. 3386. 213 DF 245975. 214 Gündisch, G: Winz i. m. 318-319. 215 Lakatos B.: Városi i. m. 86-87.
