Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Frojimovics Kinga: Egy embermentő példája? Id. Antall József és a lengyelországi zsidó menekültek Magyarországon a második világháború idején IV/931
942 FROJIMOVICS KINGA magyar társadalom összefogott. Lagzi ezt a következőképpen fogalmazta meg: a menekültek „francia, angol területekre való kivonását különböző osztályhelyzetű és pártállású emberek: grófok, földbirtokosok, szellemi foglalkozásúak, ellenzéki politikusok, képviselők, tábornokok és katonatisztek; munkások és parasztok, kis beosztású hivatalnokok [...] ezrei segítették.”56 Magyarországon, a lengyel követségen működő titkos katonai parancsnokság nem csupán az evakuációt bonyolította, hanem az egyes táborokban kiképezte a lengyel katonákat, és futárszolgálatot is szervezett az eleinte a franciaországi Angersben, majd 1940 nyarától Londonban székelő lengyel vezérkar és Lengyelország között. A katonák kiképzésének célja az volt, hogy sokezer Magyarországon tartózkodó lengyel katona szerezzen jártasságot a partizán hadviselésben, hogy alkalmas időben átdobhassák őket a Kárpátokon, illetve az angol-amerikai hadsereg várható balkáni partraszállásakor résztvehessenek a balkáni harcokban. Kiképzésükre a magyar hadsereg biztosított titokban fegyvert és lőszert. A kiképzettek közül sokat sikerült visszaküldeni Lengyelországba. A futárszolgálat szervezési feladatainak ellátására és fennakadás nélküli működtetésére külön titkos katonai szervezet alakult 1940 tavaszán, az ún. Romek-Támaszpont, mely 1942 májusában Lisztre változtatta fedőnevét. 1940 augusztusában 52 futára volt a Romeknek. Az evakuálás 2. hullámát 1940 nyarát követően szintén a Romek-Támaszpont szervezte meg. A Romek-Támaszpont első parancsnoka Alfréd Krajewski ezredes, budapesti követségi titkár volt. Ót 1940 nyarán, amikor Krajewski távozott Magyarországról, Zygmunt Bezeg (Longin) alezredes váltotta fel. Bezeg szintén hamarosan távozott, utóda 1940 őszétől 1942 májusig Stanislaw Rostworowski ezredes volt. 1942 májusától, amikor a bázis Liszt néven működött tovább, parancsnoka Francisek Matuszczak (Dód) ezredes lett. 1944 nyarán újra kellett szervezni a bázist, továbbra is Dód parancsnoksága alatt, Pestka néven. Tevékenysége ekkor nagyon leszűkült, de Varsóval továbbra is folyamatos rádióösszeköttetésben álltak.57 Külön magyar társadalmi szervezetek is alakultak a lengyel menekültek segélyezésére. Legfontosabb közülük az 1939. szeptember 21-én alakult Magyar-Lengyel Menekültügyi Bizottság (Wegiersko Polski Komitet Opicki nad Uchodzcami) volt, melynek irodája Budapesten a II. kér. Fő u. 11. sz. alatt működött. A szervezet létrehozásának kezdeményezője gr. Széchenyi Károly, a Magyar Vöröskereszt akkori elnöke volt, ő lett a szervezet első elnöke is. A Bizottság vezetőségében a magyar arisztokrácia krémje, neves családok tagjai képviseltették magukat. Többek között gr. Károlyi Józsefné, Odescallchi hercegnő (Andrássy Klára grófnő), Pallavicini Bora őrgrófné, Szapáry Erzsébet grófnő (akinek anyja a lengyel Przezdziecka grófnő volt), Andrássy Ilona grófnő (anyja a bécsi Coloniewska grófné), Zeyk Adél báróné és a zsidó pénzarisztokrácia egyik legismertebb családjából Weiss Edit bárónő.58 Szapáry grófnő főleg a gye56 Lagzi István: A Magyarországon internált lengyel katonák evakuációja a magyarországi ‘északi és nyugati régióból’, 1939-1941. Somogy megye múltjából 2000. 176. 57 Kapronczay K.: A magyar-lengyel történelmi kapcsolatok i. m. 158.; Kapronczay K.: Lengyel katonák magyar földön i. m. 84-85.; valamint Godó A.: Magyar-lengyel kapcsolatok i. m. 159-162. 58 Leon Ortowski: Egy követ emlékei. In: Barátok a bajban: Lengyel menekültek Magyarországon, 1939-1945. Szerk. Antal László. Bp. 1985. 47.
