Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Erős Vilmos - Törő László Dávid: Lajos Thallóczy, der Historiker und Politiker III/813
bosnyák iskolai tankönyvekre. Thallóczy tankönyv-tervezetének szemlélete szerint Bosznia önállósága mindig is relatív volt, továbbá az ország történelmének legkiemelkedőbb periódusai legtöbbször egy nagyobb hatalomtól (Magyar Királyság, Oszmán Birodalom) való függés idejére estek. A korszakban self-made man-ként történésszé váló Balkán-szakértő kutatásainak politikai célja tehát részben Bosznia megszállásának igazolása volt. Megjegyzendő itt, hogy Ress Imre újabban igen sokat tesz Thallóczy életművének mélyebb megismerése érdekében, nagy számú eredeti és elsődleges forrás alapján, nem véletlen, hogy messzemenően övé a kötet legjobb, leginkább gazdagon dokumentált s így a legtöbb újdonságot hozó tanulmánya. (Egyéb Thallóczyval kapcsolatos újabb tanulmányaira vö. Ress Imre-. Thallóczy Lajos középkori délszláv okmánytárainak keletkezéséhez. In: Tiszteletkor: Történeti tanulmányok Draskóczy István egyetemi tanár 60. születésnapjára. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2012. 647-655. Uő: Thallóczy Lajos bécsi hivatali és tudományos pályakezdése. In: História mezején. Tanulmányok Pajkossy Gábor tiszteletére. Szerk. Deák Ágnes - Völgyesi Orsolya. Csongrád Megyei Levéltár, Szeged 2011. 167-181.) Amint a kötetben található több utalásból is kiderül, Ress újabban — osztrák kollégáival — Thallóczy német nyelvű naplójának kiadásán is dolgozik, ennek megjelenését nagy kíváncsisággal várjuk. A „Bosna” kifejezés eredetét illetően Salmedin Mesihovic összeveti Thallóczy nézeteit az újabb kutatások eredményeivel. 1879 és 1890 között éles viták folytak arról, milyen legyen Bosznia-Hercegovina címere. Emir O. Filipovic tanulmánya ebben a diskurzusban helyezi el Thallóczy kiterjedt heraldikai, pecséttani és genealógiai kutatásait. Annak ellenére, hogy aktívan nem vett részt a vitában, tekintélye és pozíciója révén az ő elképzelése bizonyult döntőnek a kérdésben, így a középkori Ráma címere vált hivatalossá. Thallóczy kutatási eredményeit az 1896-os millenniumi kiállításon szélesebb közönség is megismerhette. A Bosznia-Hercegovina kiállításon bosnyák királyi, báni címerek, illetve pecsétek rekonstrukciói szerepeltek a történész informatív leírásai mellett. Edin Radusic — a kötet második tematikai egységét megelőlegezve — Thallóczy tudományos tevékenysége mellett annak politikai és kulturális téren kifejtett hatását emeli ki, például a szerepét az I. világháborúban felélénkült, Bosznia-Hercegovina közjogi meghatározásáról szóló vitákban. A történész politikai tevékenységét tárgyaló tanulmányok sorát Somogyi Éva írása nyitja meg, amely Thallóczy egy kéziratának (Das Verhältnis Ungarns zu Österreich) közjogi nézeteit elemzi. A bécsi magyarok identitásának formálását és tudományos tájékoztatást egyaránt célul kitűző kézirat elveti az államok feletti birodalom érvényességét, inkább a közös uralkodó személyét helyezi előtérbe. Andreas Gottsmann bemutatja, kutatásai nyomán hogyan kezdett el érdeklődni Thallóczy az adriai térséggel kapcsolatos politikai kérdések (a horvát egyház és az ószláv liturgia viszonya, vagy Dalmácia helyzete a Birodalmon belül) iránt. Csaplár-Degovics Krisztián a Monarchia Albánia-kutatásait, valamint az albán nemzeti identitás kimunkálásában játszott szerepét veszi szemügyre. Minden bizonnyal Thallóczy a szerzője egy először 1898-ban, kiadó nélkül megjelent, olvasmányos stílusban megírt albán történelemkönyvnek, melynek szemlélete sok tekintetben megalapozta az albán nemzeti mozgalom fogalmi készletét és megalkotta az albán nép nemzeti hőseit (például Szkander Bég kultuszának megteremtésével). Az albán nemzeti mozgalom legfőbb alakjai jó kapcsolatot ápoltak Thallóczyval, és segítséget kértek tőle nemzeti szimbólumok kiválasztásához. Mivel a neves Balkán-szakértő a modern Albánia előzményének Szkander Bég államát tekintette, az ő címerét ajánlotta az albán politikusok figyelmébe. Zijad Sehic Thallóczy nézeteit járja körül Bosznia-Hercegovinának a háború után tervezett osztrák-magyar felosztásával kapcsolatban. Szabó Dániel ismerteti Thallóczy polgári főbiztosként kifejtett tevékenységét a háború idején megszállt Szerbiában. Bár kinevezését a magyar parlamentben élénk viták kísérték (az ellenzék hazaárulónak tartotta, míg Tisza István védelmébe vette), feladatait lelkiismeretesen végezte egészen 1916 decemberében bekövetkezett haláláig. A kötet harmadik része elsősorban olyan tanulmányokat foglal magában, amelyek témájuknál fogva kapcsolódnak a Thallóczy által kutatott területekhez. Pálosfalvi Tamás a Tallóci család négy tagjának politikai karrierjét ismerteti 1429-1452 között, különös tekintettel a törökök elleni védelmi feladatok ellátására. Hegyi Klára a magyarországi török várak személyi állományának összetételét vizsgálja négy zsoldlista alapján. Molnár Antal a hódoltság területén tevékenykedő boszniai ferencesekről ír, és a további kutatásokkal kapcsolatban rávilágít egy dél-európai tudományos együttműködés lehetőségére. Rüdiger Malii terjedelmes listát közöl a Bosznia-Hercegovina első világháborús szerepével kapcsolatos forrásgyűjteményekről, és ebben a kontextusban elemzi Thallóczy naplójának forrásértékét a korabeli eseményekre vonatkozólag. Mina Kujovic és Sandra Biletic felsorolják azokat Bosznia-Hercegovinában található levéltári forrásokat (például a közös TÖRTÉNETI IRODALOM 815
