Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: A gróf és a herceg magánháborúja. (Szapolyai István és Corvin János harca a liptói hercegségért) II/387
SZAPOLYAI ISTVÁN ÉS CORVIN JÁNOS HARCA A LIPTÓI HERCEGSÉGÉRT 423 vélhetően Andrást likavai — várnagyukká, akik így a várakban is maradhattak.224 A külső szemlélők tehát nem sok változásra figyelhettek fel, de vélhetően Hedvig hercegnő sem tekintette véglegesen lezárt ügynek a Horvátokkal megkötött megállapodást: június 20-án arról tájékoztatta Frangepán Beatrixot, hogy a két vár kapcsán a király és az urak is ígéretekkel ostromolják a Horvát testvéreket, ezért ha nem küldi el sürgősen a várak átadásáról szóló nyugtalevelet Horvátéknak, a velük kötött megállapodása ellenére elveszíthetik a két uradalmat.225 Az egyik úr, aki szerette volna a várakat megszerezni, bizonyosan Szatmári György váradi püspök, királyi kancellár volt, akire 1505 elején Bajnai Both András ráruházta minden Likavát és Rózsahegyet érintő jogát.226 Árva és Likava pontos átvételének ideje nem ismert, de az átadások lezárultát jelzi az, hogy Szapolyai János és György grófok 1507 augusztusában iktatóparancsot váltottak ki Bajmócra, Szklabinyára, Árvára és Likavára, illetve az ezekben lévő, időközben Ulászló királytól adományul nyert királyi jogba.227 Ettől fogva a várak és a hozzá csatolt ispánságok — Turóc, Árva és Liptó — Mohácsig a Szapolyai család kezén voltak, akik végül másfél évtized alatt hol erőszakkal, hol pénzzel, hol ígéretekkel sikeresen kebelezték be a liptói hercegséget. A tárgyalások eredményeképpen pedig a Lomnicai Horvát család — elszakadva a névadó Zágráb megyei birtoktól — Palocsai Horvátokká és nagy jövő előtt álló várurakká léptek elő.228 A fent bemutatott történések messzemenően túlmutatnak a két főúr konfliktusán, és éles fényt vetnek a királyi hatalomnak a Jagelló-kor első esztendeiben megfigyelhető korlátáira, majd egyre érzékelhetőbb gyarapodására. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy egy uralkodó hatalmának egyik legfőbb ismérve az, tud-e szabadon élni a tisztségviselők kinevezésének és saját tanácsadói megválogatásának a lehetőségével.229 Magától értetődő, hogy II. Ulászló a trónharcok idején erre nem volt képes, hiszen uralmát elődje, Mátyás király politikai elitjének őt királlyá választó nagyobbik részére volt kénytelen alapozni. Az uralkodó csak a béke beköszöntével láthatott hozzá hatalma függetlenítéséhez. Első fontos lépését ezen az úton 1493 januárjában tette meg, amikor elérte a legbefolyásosabb régi báró, Bátori István erdélyi vajda távozását tisztségéből. Ezt követte két hónap múlva Komárom és Tata ingyenes átvétele Corvin János 224 1505. máj. 28.: Szapolyai okit. I. 269-270. 225 1505. jún. 20.: uo. 270-271. 226 1505. jan. 10.: DL 68 144. 227 1507. aug. 16., szept. 26.: DL 105 091. — Úgy tűnik, hogy Likava átvétele valóban 1507-re esett. Horvát András állítólag ez évben adta át a várat a Szapolyaiaknak 2000 forint készpénzért, valamint 2000 forintos zálogértékben Dunajec várért cserébe. Wéber Samu: Nedec vára. Magyar Történelmi Tár 1893. 388.— Ezt megerősíti, hogy Lomnicai Horvát András 1507. júl. 12-én mint a Liptó megyei tizedek bérlője bocsát ki nyugtát: DL 46 804. 228 Pl. 1512: Michael Horwath castri Palocza heres et capitaneus Rychnoviensis — DF 217 206. 229 Vö. Bemard Guenée: States and Rulers in Later Medieval Europe. Glasgow, 1985. 125.
