Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Süli Attila: História mezején. A 19. század emlékezete. Tanulmányok Pajkossy Gábor tiszteletére. Szerk.: Deák Ágnes-Völgyesi Orsolya. Csongrád Megyei Levéltár, Szeged, 2011. 303 o. VI/1586
galom elfojtását követő börtönéveit követően Kazinczy nézetei mérsékeltebbek lettek, a liberális elveihez mindig hű maradt. Fónagy Zoltán gr. Batthyány Lajos bécsi tanulóéveinek történetét vázolja fel, keresve arra a kérdésre a választ, hogy a liberális párt későbbi meghatározó vezetője és az ország első miniszterelnöke, hogyan lépett elő 1839-ben a teljes ismeretlenségből. A szerző sorra veszi azokat a tanárokat, személyiségeket, akik hatással voltak Batthyány politikai felfogásának kialakulására. Emellett ismerteti Batthyány neveltetését és iskolai éveit, különös tekintettel a spirituális nevelésére, valamint felhívja a figyelmet a vallás és az emancipált nők szerepére. Kövér György „A hős - zavarban (Lovassy László megörülése és szabadulása)” című munkájában Lovassy életpályájának és megörülésének ellentmondásait tárja fel. Noha a romantikus történetírás Lovassy későbbi sorsának alakulását a fogvatartás embertelen körülményeinek tudta be, Kövér György meggyőzően rávilágít arra, hogy ez ennyire nem egyértelmű. Deák Ágnes egy magyarországi lengyel emigráns és titkosrendőrségi besúgó, Ludwik Wanski életútját veszi górcső alá. Hőse 1848-49-ben a lengyel légió kötelékében harcolt a magyar szabadságharcban, majd az 1850- es évek elején beszervezte a bécsi titkosrendőrség. A szerző ismerteti Wanski életpályájának ellentmondásait, kitérve annak aljas jellemére, amely alapján még a „besúgói karból” is kizárták. Erdész Ádám a híres gyomaendrődi nyomdász dinasztia, a Kner család felemelkedésének történetét mutatja be. Az-az, hogyan vált egy könyvkötő segédből országos hírű nyomdásszá. A szerző behatóan ismerteti a tradicionális zsidó életformát, a család viszonyait és Kner Izidor fiainak későbbi sorsát. Ress Imre írása szemlétes példája annak, hogy a politika hogyan befolyásolta a történetíró szemléletét. A 19. század végi magyar történetírás kiemelkedő alakja, Thallóczy Lajos a közös pénzügyminisztérium hivatalnokaként került az udvari kamarai levéltár élére. Ebben az időszakban Bosznia-Hercegovina az Osztrák-Magyar Monarchia elsődleges terjeszkedési régiója volt, így nem véletlen, hogy minisztere megbízta a tehetséges fiatal történészt Bosznia történetének megírásával. Thallóczy — akit Ferenc József is fogadott — alapos külföldi kutatásokat végzett. Az általa készített népfőiskolái tankönyv az önálló Bosznia felfogást képviseli. Thallóczy művében a középkori magyar királyok történeti jogait, amelyet a Habsburgok megörököltek, hangsúlyozza Bosznia felett, illetve a középkori magyar királyság pozitív szerepét a tartomány fejlődésében. A „Magános levélkék és hivatalos iratok nyomában” című részben szemléletes példákat találunk arra, hogyan alakult az országos politikusok hivatalos és magánéletének kapcsolata. Völgyesi Orsolya „Kölcsey és Szatmár vármegye vallási körirata (1833)” című írásában, bemutatja, hogy Kölcsey Ferenc hatására Szatmár megye hogyan fordult szembe a reverzális és a hathetes oktatás törvényellenes intézményével. Bár a vezérmegyén kívül még két megye csatlakozott Szatmár köriratához, a törvényhatóságok többsége passzív maradt. Szilágyi Márton az „Adalékok Vörösmarty Szabad föld című versének politikai kontextusához” című tanulmányában arra láthatunk példát, hogy a reformkorban a liberális ideológia, nevezetesen Kossuth örökváltság koncepciója miként jelent meg a szépirodalomban. Vörösmarty 1844-ben írt költeménye a fenti felfogást népszerűsítette. Molnár András egy nagyon érdekes forrás, a Zala megyei konzervatívok uralkodóhoz írt kérvényének történeti hátterét vázolta fel. A dokumentum szemléletes leírása a reformkori kortes harcoknak. Hermann Róbert „Szemere Bertalan 1848-ös követjelentési beszédéről, illetve annak kiadástörténeti rejtélyéről értekezett. A Borsod megyei országgyűlési követ, Szemere Bertalan az 1840-es évek derekára már a magyar reformellenzék egyik fontos vezetője volt. Az idézett beszéde a megye 1845. január 9-én tartott rendkívüli közgyűlésén hangzott el. Szemere a liberális reformok országgyűlési bukásáért a kormányzatot, a főrendeket és a klérus, valamint az alsótábla működési rendszerét okolta. Emiatt szükségesnek tartotta az alsótábla népképviseleti alapokra való helyezését. Bár a színvonalas beszéd radikális hangvételű volt, kezdetben nagyobb visszhangot nem váltott ki. A szónoklat 1847-ban nyomtatásban is megjelent, ennek hatására a kormányzat nyomozást rendelt el, amely azonban nem vezetett eredményre. Cieger András a Deák Ferenc beszédeit sajtó alá rendező Kónyi Manó életpályáját és forrásközlési módszereit ismerteti. A zsidó származású Kónyi szoros kapcsolatban ált a „haza bölcsével”. Hagyatéka, amely külföldön magánkézben, illetve hazai közgyűjteményekben található, fontos kordokumentum, mert hűen felidézi a kiegyezést megelőző tárgyalások sokszor idegfeszítő hangulatát. Ehhez kapcsolódóan a szerző közöl két levelet, amelyeket Kovách László írt a Lónyay Menyhérthez. Szabó Dániel a tüntetést, mint a dualizmuskori politizálás egyik nyomásgyakorló eszközét mutatja be a stúdiumában. Az 1889. évi véderővita, illetve a tartalékos tisztek magyar nyelvű vizsgáztatásának tárgyában ismét felszínre törtek az indulatok. A szerző közöl egy kormánypárti képzeletbeli tüntetés leírást is, amelynek számos komikus eleme rávilágít a függetlenség párti politizálás populáris ellentmondásaira. 1588 TÖRTÉNETI IRODALOM
