Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Takács Róbert: Nyitottság és zártság dilemmái - kulturális érintkezések a külfölddel és a nyugattal VI/1491
NYITOTTSÁG ÉS ZÁRTSÁG DILEMMÁI - KULTURÁLIS ÉRINTKEZÉSEK ... 1493 A hidegháborús keretet a kor aktorai és kutatói egyaránt magától értetődően használták és használják. A két tömb vezetői ebben a keretben értelmezték saját döntéseiket és a másik fél lépéseit, a hidegháború logikáját terjesztették ki a gazdasági vagy kulturális szférára a COCOM-listán szereplő termékek körének meghatározásától a művészegyüttesek és ösztöndíjasok fogadásán át a filmimportig. A személymozgások és kulturális kapcsolatok a bipoláris világrend idején bevallottan az általános külpolitika részét képezték Keleten és Nyugaton egyaránt, annak célkitűzései alá voltak rendelve. A szovjet blokkon belül a külföldet gazdasági és kulturális kérdésekben is a bipoláris logika szerint értelmezték, osztották fel a stratégiától a statisztikáig. A könyvkiadásban, filmforgalmazásban, színházi műsortervekben éppúgy külön kezelték a „szocialista” és „tőkés” relációt,6 mint az elszámolás szempontjából is különböző külkereskedelemben. Az angolszász irodalomban a szovjet-amerikai reláció kapott és kap kiemelt figyelmet, ami azzal is jár, hogy a kelet-nyugati fizikai és kulturális érintkezések kérdéseit a szerzők olyannyira e hidegháborús keretben látják és láttatják, hogy maga a hidegháború kifejezés a címben is helyet kap.7 A hidegháborús keret többnyire egyaránt magyarázatot kínál a kapcsolatok tendenciájára, de a bővülés és szűkülés folyamatain belüli rezdüléseket is képes magyarázni. Hiszen ahogy a kulturális, tudományos vagy idegenforgalmi érintkezések célozhatták a bizalom növelését, a politikai közeledést, úgy egy-egy politikai fordulat — mint az 1956-os forradalom leverése vagy a vietnámi háború eszkalációja — vissza is vethette a kontaktusokat. A hidegháborús keret magyarázza azt a jelenséget is, hogy a blokk egyes országai meghatározott pályán mozogtak, külkapcsolataik intenzitását, határaik nyitottságát tekintve hasonló hullámzások jellemezték őket az 1948 utáni évtizedekben. Hruscsov alatt — különösen az 1950-as években — kifejezetten az maradt jellemző, hogy a Szovjetunió diktálta az iramot: lehettek azonban már „előreszaladok”, szélesebbre nyitók, ami a Sztálin halála utáni első évtizedben leginkább Lengyelországra állt, és „lemaradók”, zárkózottabbak. Am a blokkon belüli ellentétek — így például ebből adódóan Románia 1960-as évek közepére bekövetkező új külpolitikai orientációjának és fokozódó nyugati nyitottságának8 — értelmezéséhez ez a keret már szűkös. A hidegháborús keretben az érintkezések kulcsfogalma a fellazítás, hiszen a hazai zárt rendszeren kívüli valósággal történő minden személyes vagy kulturális érintkezés egyszerre kínálta a másik társadalmi berendezkedés gyengíté6 Külügyi és kulturális diplomáciai anyagokban az el nem kötelezett, illetve fejlődő országok is megjelentek harmadik kategóriaként, ám ez a csoport is levezethető a bipoláris logikából. 7 Walter L. Hixson: Parting the Curtain: Propaganda, Culture and the Cold War. St Martin’s Press, New York, 1997.; Yale Richmond: Cultural Exchange and the Cold War. The Pennsylvania State University Press, Pennsylvania, 2003.; Romijn, Peter - Scott-Smith, Giles - Segal, Joes: Divided Dreamland? The Cultural Cold War in East and West. Amsterdam, Amsterdam University Press, 2012.; Berghahn, Volker R.: America and the Intellectual Cold Wars in Europe. Shepard Stone between Philantropy, Academy, and Diplomacy. Princeton and Oxford, Princeton University Press, 2001. 8 Novák Csaba Zoltán: Aranykorszak? A Ceau§escu-rendszer magyarságpolitikája I. (1965— 1974). Csíkszereda, MTA Kisebbségkutató Intézet, Pro-Print Kvk., 2011. 20-22.
