Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Stark Tamás: A hosszú út az "idegen" zsidók galíciai deportálásához VI/1461
A HOSSZÚ ÚT AZ „IDEGEN” ZSIDÓK GALÍCIAI DEPORTÁLÁSÁHOZ 1473 „Nekem volt mindenkor bátorságom arra, hogy akkor, amikor pl. a galicziai bevándorlásról volt szó, igen nagy antipátiát váltva ki a hozzám közel állókban, követeltem és követelem ma is, hogy a galicziai bevándorlás ellen a legszigorúbb törvények hozassanak, hogy a Galicziából ide bejött árdrágítókkal szemben szisztematikusan intézkedjünk, hogy a nemkívánatos elemek ma, amikor ott már nincs háború, mentői sürgősebben hazatoloncoltassanak .”23 A galíciai kérdés lezárásaként Wekerle Sándor miniszterelnök bejelentette, hogy „...miután Galicziában most már olyanok az állapotok, hogy az onnan idevándoroltak oda visszatérhetnek, ezek visszatelepítendők. [...] Ezek visszaküldése folyamatban van, olyan mértékben, amint az egy jogállamban lehetséges. Megkívánom, hogy a hatóságok következetes szigorral járjanak el ebben a tekintetben, de, bocsánatot kérek, embertelen atroczitásokkal élni nem szabad. Legyenek a képviselő urak meggyőződve, hogy ezek, igenis visszatelepíttetnek. ”24 A képviselőházban elmondott nyilatkozatok, valamint az uszítás és az izgatás elleni fellépések ellenére egyre nőtt azoknak a száma, akik „a galícziaiakat” tették felelőssé a háborús években terjedő nyomorért, majd a végső vereségért is. A megváltozott helyzetet jelezték az ország észak-keleti, keleti megyéiben, tehát az ortodox zsidóság által sűrűn lakott térségekben 1918 nyarán meginduló, példa nélküli razziák, melyek a hatóságok szerint a katonaszökevények és a galíciai menekültek ellen irányultak „kik ellepték Felsőmagyarországot”,25 A magyar csendőri és rendőri erők először Szatmárnémetit fésülték át. Július 27-én Nyíregyházán igazoltatták a zsidókat. A július 30-án Sátoraljaújhelyen 23 Az 1910. évi junius hó 10-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. I. m. 137. Farkas Pál hozzászólása a magyar zsidóság vezetőinek véleményét tükrözte. 1918 nyarán már a menekültek ellátása érdekében oly sok anyagi áldozatot hozó zsidóság jelentős része sem akart Budapesten kaftánt látni. A galíciai menekültekhez való összetett viszonyulást tükrözi Dr. Mezei Sándor „A kaftán” című lírai írása, amely az Egyenlőség 1918. május 18-i számában jelent meg. „... A kaftán a világháborúban majdnem olyan közönséges viselet lett, mint az atilla vagy a csukaszürke lábszárvédő. Hazátlan bolyongók, éhhalálra kínzott és elüldözött szerencsétlenek hordozták körül a világon mint a galíciai véres vereségek és még véresebb győzelmek fekete lobogóját. A kaftán hontalanságot, feldúlt tűzhelyet, lemészárolt hitvestársat, nyársra húzott gyermekeket, nyomort, ártatlanul szenvedést — és az osztrák földhöz és császárhoz — a hazához hűséget, ragaszkodást: a honi rögért szerelemmel és vérrel teljes kínlódást jelentett. A kaftán [...] a háborúban megszaporodott. Mentül több négyzetkilométert dúltak föl a Kárpátok fölött a kozákok, annál több lett magyar földön a kaftán. És mentül több rutén honfitárs vándorolt a hódító seregek elé és rajtuk keresztül az édes és szent Oroszországba, annál több lett Budapesten a kaftán. [...] Ugyanaz az ok a rutén bocskort Pétervár felé irányította, a kaftánt Budapestre. [...] És ezek után tisztelettel és őszintén kijelentem: egy percig sem örültem a kaftán jelenlétének Budapesten. Sőt vallottam és vallom, hogy helytelen volt a galiciai zsidókat Budapestre hozni és helyes lesz őket minél hamarabb és minél gyökeresebben eltávolítani. Az első antiszemita feljajdulásból az első lelketlen [•••] szívtelenséggel elkurjantott kitessékelés pillanatától meg voltam győződve arról, hogy a kaftán igen szomorú szerepet fog játszani a viágháború alatt és után: mert mindazok, akik saját renyheségúket, bujkálásukat, üzleteiket, árdrágításaikat el akarják rejteni, kaftánt fognak kiabálni, s minden bűnt, szennyt és alávalóságot, amit a háború az itthonmaradottak társadalmában okszerűen előidézett, a kaftánra fogják kenni, vagy a kaftán alá fogják dugdosni. A kaftán sokat vétett. Mondjuk így: a kaftánosoknak sok van a rovásán. Aki azonban azt hiszi vagy mondja, hogy keresztény polgártársaink kevesebbet vétettek a köz erkölcsei, érdekei és törvényei ellen a háború békés társadalmában, az vagy hipokrita vagy közönséges hazug.” 24 Az 1910. évi junius hó 10-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. Lásd feljebb, i. m. 176. 25 Az akcióról lásd Egyenlőség, 1918. augusztus 17.
