Századok – 2013
MŰHELY - Papp Júlia: Régiség- és ritkasággyűjtés a 18. századi Erdélyben. Laurentius Weidenfelder szász evangélikus lelkész gyűjtői kapcsolati hálója V/1269
RÉGISÉG- ÉS RITKASÁGGYŰJTÉS A 18. SZÁZADI ERDÉLYBEN 1287 Sárkánycsontoknak vélte megtalálója azokat a csontokat, melyeket 1671-ben Hain János eperjesi orvosnak adott. Hain a megvizsgált csontokat elküldte Philipp Jakob Sachs (1627-1672) német természettudóshoz, aki 1672-ben illusztrációkkal kiegészítve egy orvosi-természettudományos szakfolyóiratban két cikkben is ismertette azokat. Egy évvel később ugyanitt De draconibus Carpathicis et Transsylvanicis címmel egy másik szerző is közzé tett egy cikket Hain jegyzetei és rajzai alapján.111 A környékbeli barlangok híre elterjedt Európában, s számtalan külföldi utazó és tudós kereste fel később a helyeket.112 A környéken talált „sárkánycsontokat” (ossa draconis) küldött 1720-ban IQ. Buchholtz György (1688- 1737) felvidéki iskolamester és evangélikus lelkész Johann Philipp Breyne (1680-1764) német botanikusnak és paleontológusnak, aki válaszlevelében említette Hain fél évszázaddal korábbi cikkeit. Buchholtz 1719-ben a szlovák-magyar származású neves evangélikus tudósnak, Bél Mátyásnak (1684-1749) is írt a környékbeli barlangokban található, a nép által sárkánycsontoknak tartott maradványokról.113 A pozsonyi Ungrisches Magazin című újság 1781-ben közzétette Buchholz öccsének, Jakab tűkészítő mesternek a Kárpátokban tett utazásai leírását, melyben említi a Buchholz György által 1719-ben egy barlangban talált sárkánycsontokat is. Közülük egyet a bátyja — olvashatjuk — Drezdába küldött a királynak, s ki is állították azt a Grünes Gewölbében.114 A kortársak a csontokat szamár, ökör vagy ló csontjaiként határozták meg, Robert Townson magyarországi útleírásában barlangi medve csontjainak vélte.115 A 18. századi Európában — elsősorban a Köleséri Sámuellel is levelezésben álló Johann Jakob Scheuchzer írásai, versei révén — elterjedt az a Tertullianusra visszavezethető elmélet, hogy az ősmaradványok az özönvíz idejéből származnak. Köleséri John Woodward orvossal, illetve Isaac Newtonnal együtt azok között volt, akiknek Scheuchzer Herbarium Diluvianum című ősnövénytani munkájának 1723-ban megjelent második kiadását ajánlotta.116 A teória hazai népszerűségére utal, hogy az előkerült csontokat és fogakat Weidenfelder is inkább a bibliai özönvíz idejéből származóknak, mint óriások maradványainak véli. Aranka György is — bár abban nem foglal egyértelműen állást, hogy létezhettek-e óriások — így ír az ilyen leletekről: „Azt magam tapasztalása után bizonyosan írhatom, hogy a harasztosi117 csontok nem óriás csontok, hanem Elefánté...”118 * 111 Hála 1987, 215. 112 Hála 1987, 215.; Bogár 2006, 13. 113 Bogár 2006, 13-15.; Bogár 2009, 110-118. Buchholznak egy sárkánycsontvázról készített rajzát közli: M. Lalkovic and K. Komorová, Juraj Buchholtz a pociatky jaskynného mapovania na Slovensku. (Martin, 1991), 157. és Bogár 2009, 117. 114 Bogár 2006, 20.; Bogár 2009, 118. 115 R. Townson, Travels in Hungary, with a short account of Vienna in the year 1793 (London, 1797), 403. 116 M. Kázmér, ’Köleséri Sámuelnek szóló ajánlás J. J. Scheuchzer svájci orvos könyvében’, Magyar Könyvszemle 113 (1993) nr. 3, 319-320. 117 Arankának a falu régiségkedvelő birtokosnője javasolta, hogy tekintse meg a közelben talált nagy csontokat, mert tudta, hogy az író érdeklődik az ilyen leletek iránt. Aranka 1796, 127. 118 Aranka 1796, 130.
