Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Komjáti Zoltán Igor: "…Keserves órái és napjai sok ezer léleknek…" (Fülek 1682-es ostroma) IV/1001
Komjáti Zoltán Igor „...KESERVES ÓRÁI ÉS NAPJAI SOK EZER LÉLEKNEK...” (Fülek 1682-es ostroma) Fülek 17. századi történetének talán legjelentősebb eseményeként tartjuk számon az 1682-es ostromot, amikor a Bányavidéki Főkapitányság keleti részének legerősebb végvára került kapituláció útján Thököly Imre és Ibrahim budai pasa kezére. A későbbi korok történetírásában és a Koháry-életrajzokban sokszor egymástól eltérő, egymásnak ellentmondó adatokat használtak fel a szerzők, olykor romantikus, pátosszal teli irodalmi eszközöket alkalmaztak, és így kissé egysíkúvá tették az eseményeket, mintha csakis Fülek ostroma történt volna azon a nyáron. E munkák szerzői nem szántak szerepet annak, hogy beillesszék az ostromot és jelentőségét az 1682-es hadjárat eseményeinek menetébe, nem vizsgálták meg az ok-okozati összefüggéseket, de nem tekintették fontosnak a védők ostromra való felkészülésének vizsgálatát sem. A Fülekre vonatkozó korábbi irodalmakban az ostromlók és ostromlottak létszáma eltérő, ugyanígy az ostrom kezdő- és befejezési dátuma is. Ezért számít nagyon fontos feladatnak, hogy a modern történettudomány módszereivel — elsősorban a források helyes felhasználásával — rekonstruáljuk az 1682-es füleki nyárutó eseményeit, továbbá választ adjunk a korábbi szakirodalom hiányaira, valamint összhangba hozzuk azokat az újonnan feldolgozott ismeretekkel. A tanulmány célja az is, hogy választ adjon arra, hogy miért kellett Füleket feladni, amikor kellően felkészült az ostromra, és védői még képesek lettek volna kitartani? Arra is keresi a választ, hogy miért nem indult meg a császári felmentő sereg a Garam mellől, holott már augusztus vége óta kellő létszámban ott gyülekezett? 1682-ben jelentős változások álltak be az addigi viszonylag békés oszmán-osztrák politikai kapcsolatban, aminek az oka Thököly Imre törökorientációjában rejlett. Nem mintha addig is nem a törökök jóindulatától függött volna a kuruc harcosok átteleltetése, de 1681-tól kezdve a kuruc fővezér addig nem tapasztalt hűbéri csatlakozási hajlamot mutatott a Porta felé. Thökölyt ugyanis az addigi külpolitikai támogatói (Franciaország és Lengyelország) cserben hagyták, és a Habsburgokkal való egyezkedési kísérletek is meghiúsultak a bécsi diplomaták szűkkeblűsége miatt. így Thököly Imrének csupán egyetlen szövetségese maradt, az Oszmán Birodalom, amelyiket görcsösen próbált megtartani. Szerencsés körülmény volt a számára, hogy a török diplomácia a négy évig tartó, Oroszországgal való háborút lezáró radzyni békekötés után ismét
