Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: Híráramlás és információteijedés a Német Lovagrend államában II/405
HÍREK ÉS INFORMÁCIÓK A NÉMET LOVAGREND ÁLLAMÁBAN 413 pontot akkor is Thorn határozta meg.55 A városok gyűlésének összehívása, az erről szóló üzenetek szétküldése úgy zajlott, hogy az összehívó város (többnyire Thorn) saját futáraival leveleket küldött szét, amelyben közölte a gyűlés idejét, helyét és a tárgyalandó témákat. A városi futárok szétküldésében egyfajta földrajzi munkamegosztás is érvényesült: ha a gyűlés összehívója és helyszíne Thorn volt, a városi tanács levelet küldött Kulmba, Danzigba és Elbingbe, Elbing pedig annak tartalmáról értesítette a két nagyobb, kelet-poroszországi várost, Königsberget és Braunsberget.56 A városi futárok ugyanazokat az utakat használták, mint a lovagrend levélhordói. A Hanza-városokba küldött leveleket többnyire hajóval, tengeri úton küldték. Ha az üzenet sürgős volt, akár egy külön futárhajót is felszereltek, ha kevésbé volt az, akkor a levelet gyakran egy-egy olyan kereskedőre vagy hajókapitányra bízták, akinek útjába esett a címzett, vagy maga a városi futár utazott egy-egy kereskedőhajón. Míg a lovas küldöncöknél többnyire kalkulálható volt a híráramlás sebessége, a hajóval történő üzenetközvetítésben jóval több bizonytalanság és kiszámíthatatlanság rejlett. A tengeri hajózás biztonsága érdekében például a Hanza előírása szerint február végétől, március elejétől szeptember vagy október végéig lehetett csak kifutni a tengerre, a téli hónapokban pedig tilos volt hajózni.5 7 Ez a szabályozás a hajózási idény kereteit jelölte ki, de az, hogy egyes területeken konkrétan mikortól engedélyezte a hatalom a tengeri közlekedés megindulását, a helyi körülményektől függően néhány napos, vagy egy-két hetes eltéréseket eredményezhetett. A Német Lovagrend nagymesterének 1405. március 12-én kelt levelében például az olvasható, hogy abban az esztendőben a biztonságos hajózási idény Húsvétkor (ápr. 19.) kezdődött.5 8 A tengeri úton történő hírközlési sebesség bizonytalanságához tartozott az is, hogy a korabeli hajózásban a flottában történő közlekedés nagyobb védelmet és biztonságot jelentett, ezért minden indulásnál és az út során egyaránt a hajóknak kötelező volt egymást bevárni. A porosz városok 1392. november 24-i marienburgi gyűlésükön például arról döntöttek, hogy a porosz hajók csak flottában közlekedhetnek, és egy flottának legkevesebb 10 hajóból kell állnia.5 9 A flották az év meghatározott időszakában indultak útnak, és adott időben hajóztak vissza is. 1405. március 24-én a Hanza brügge-i /jorcíorjának (azaz széles körű kiváltságokkal rendelkező állandó kereskedelmi képviseletének) vezetői levélben tettek panaszt a porosz városoknál néhány porosz hajóskapitánnyal szemben. A levél szerint a Flandriába hajózott porosz flotta hazaindulását megakadályozta az erős ellenszél, ezért a flotta parancsnoka elrendelte a kikötőbe történő visszatérést. Néhány kapitány azonban a parancs ellenére mégis ki 55 Janusz Tandecki: Die Tagfahrten der preußischen Hansestädte bis 1454. In: Die preußische Hansestädte und ihre Stellung im Nord- und Ostseeraum des Mittelalters. Hg. Zenon Hubert Nowak, Janusz Tandecki. Torun 1998. 29. 56 Uo. 30. 57 Klaus Friedland: Die Hanse. Stuttgart-Berlin-Köln 1991. 158.; Pósán László: Tengerjog és hajózási szabályok a középkori Hanza-kereskedelemben. Collectio Iuridica Universitatis Debreceniensis 7. (2007) 231-232. 58 HR V 161. 59 HR IV Nr. 124.
