Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szlavónia korai hovatartozása II/369
SZLAVÓNIA KORAI HOVATARTOZÁSA 387 Szlavóniának a Száván túl fekvő nagyobb, de valószínűleg ritkábban lakott" vidékein lényegesen kevesebb, összesen öt várispánság létére van adatunk.10 0 Ez talán azt mutatja, hogy itt nem volt szükség olyan erős határvédelmi szervezetre, mint a Dráva-Száva-közén, vagyis ezen a területen vélhetően jóval rövidebb időre merevedett meg a magyar állam védelmi vonala, mint a Szávától északra. Nem lehetetlen, hogy a korábban laza magyar fennhatóság alatt álló, Száva és Gvozd közötti gyepűt Szent László vonta szigorúbb ellenőrzés alá kevéssel 1091 előtt, a horvátországi hadjárat előkészületeként — ám források híján ez már valóban nem több rendkívül bizonytalan feltételezésnél. III. Összegzés Az 1868. évi horvát-magyar kiegyezés után a két társország tudósai a szakmai érveken túllépő, éles hangvételű vitát folytattak arról, hogy a késő középkori értelemben vett Szlavónia Szent László 1091. évi horvátországi hadjárata előtt a magyar vagy a horvát államhoz tartozott. Az Osztrák-Magyar Monarchia széthullásával ez a diskurzus anélkül szakadt félbe, hogy a kérdést sikerült volna megnyugatóan tisztázni. A magyar, illetve a horvát történetírás azóta is többnyire gyökeresen eltérő módon láttatja a Dráva és a Gvozd közötti térség 10-11. századi hovatartozását. Délnyugati szomszédunk történetírásában napjainkban is sűrűn képviselt vélemény, hogy Szlavónia 1091 előtt a tengermelléki Horvátországhoz tartozott. Mivel azonban a horvát szaktudomány által ezzel kapcsolatban idézett források között egy sem akadt, amely a kritikai vizsgálaton megbízható hitelűnek bizonyult volna, nincs alapja annak a véleménynek, amely szerint a tengermelléki Horvátország fennhatósága all. század derekán Szlavóniában is érvényesült volna. Igazgatástörténeti megfigyelések ugyanakkor kétségtelenné teszik, hogy a Drávántúlra valamilyen formában már 1091 előtt is kiterjedt a magyar királyok hatalma. A rendelkezésünkre álló adatok (és ezek között elsősorban a 13. századi szlavóniai várispánságokra vonatkozó ismereteink) véleményem szerint arra utalnak, hogy all. század derekáig a késő középkori értelemben vett Szlavóniának csak a Száva bal partján elterülő része állhatott erős magyar fennhatóság alatt, a jobb parti területek ekkor még a gyepűhöz tartoztak, és csak később (talán Szent László idején, de mindenképp 1091 előtt) erősödött meg itt is a magyar uralom. 99 A Szlavóniával területileg nagyjából egybeeső zágrábi püspökségnek az 1332-1337 közötti pápai tizedjegyzékek szerint tizennégy főesperessége volt, és ezek közül csupán kettő (a dubicai és a goricai) feküdt teljes egészében, egy pedig (a zágrábi) legalább részben a Száva jobb partján (Kristó Gy.: A vármegyék kialakulása i. m. 305.; Szeberényi Gábor: A zágrábi püspökség Szlavónia megszervezésében játszott szerepének egyházszervezeti vonatkozásai. Az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola Társadalomtudományi Tanszékének Közleményei 1. [1999] 44-45.), ami arra mutat, hogy a Száván túl ritkább volt a plébániahálózat, és valószínűleg gyérebb a népesség. 100 Dubica, Gora, Gorica, Oklics és Podgorja — megjegyzendő azonban, hogy Orbász és Szana megye területéről várispánságra vonatkozó adat egyáltalán nem maradt fenn (Zsoldos A.: Archontológia i. m. 148., 155., 177-178. 181., 201.). Hogy ennek hátterében a magyarországitól eltérő megyeszervezési modellt kell keresnünk, vagy egyszerűen a források egyoldalú pusztulásából adódó furcsasággal van dolgunk, azt a későbbi kutatás feladata eldönteni.
