Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szlavónia korai hovatartozása II/369
386 KÖRMENDI TAMÁS pánságával.9 4 Ezeket az érvek kétségkívül meggyőzőek, így Györffy és Zsoldos eredményei alapján szinte bizonyosnak tekinthetjük, hogy Szlavónia (vagy legalábbis annak jelentős része) már 1091 előtt is Magyarországhoz tartozott. Véleményem szerint azonban a fenti kép csekély mértékben tovább árnyalható. Egyes nyomok arra utalnak, hogy szilárd magyar fennhatóságról és főleg többé-kevésbé kiépült területi igazgatásról all. század derekán még csupán a későbbi Szlavóniának a Dráva-Száva-közi területein beszélhetünk. Tizenhat drávántúli várispánság létéről rendelkezünk 12-13. századi adattal, és ezek közül tizenegynek a központja a Szávától északra volt,95 ráadásul ebből hétnek (a csezmiceinek, a garicsinak, a gerzenceinek, a gordovainak, a kemlékinek, a körösinek és a rojcsainak) a vára a 13. századi Kőrös megye területén állt, amely ekkoriban még csak nem is érintkezett az országhatárral. Ezek a várispánságok többnyire a későbbiekben sem alakultak önálló megyévé: a 12-13. században a fejlődésük megakadt, és elveszítették korábbi jelentőségüket. Ilyen sűrű várhálózat kiépítését leginkább az indokolhatta, ha ezen ispánságok létrejöttének feltételezett időszakában a magyar állam délnyugati védelmi vonalát tartósabban is a Dráva és a Száva között rendezték be. Párhuzamot a trencséni várispánságok példája szolgáltat, ezek kialakítása ugyanis valószínűleg összefüggött a Vág mentén emelkedő várak őrségének megerősítésével az 1010 utáni lengyel, majd cseh és német betörésekkel szemben.9 6 Horvátország 1091. évi elfoglalása után semmi ok nem lett volna a Dráva-Száva-vidékén széles sávban megerősíteni a fegyveres jelenlétet, így az itteni várispánságok többségének a létrejöttét alapos okunk van all. századra keltezni.97 Mindezen megfigyelések abba az irányba mutatnak, hogy 1091 előtt Magyarország délnyugati határvédelme hosszú ideig a Dráva-Száva közén rendezkedett be. Ennek a vidéknek az igazgatását az első magyar királyok alaposan megszervezték: eleinte Kolon megye, majd ennek 1060 tájára tehető felbomlása98 után Zala és Somogy terjeszkedett át a Dráva jobb partjára, a határvédelem feladatait pedig a két dunántúli megye alá rendelt várispánságok láthatták el. A várak tágabb előterében a Száva és a Gvozd közötti sáv all. század derekán még valószínűleg a gyepűhöz tartozhatott. 94 Zsoldos A.: Egész Szlavónia i. m. 274-277. 95 Csezmice, Garics, Gerzence, Gordova, Kemlék, Kőrös, Marócsa és Rojcsa, valamint a Dráva jobb partján fekvő, de a 12. században megszervezett szlavóniai tartományon eredetileg kívül maradt, attól északnyugatra fekvő varasdi és zagorjei várispánságok (Zsoldos A.: Archontológia i. m. 153-154., 164., 168., 180., 187., 228., 271.). Kristó Gyula ide sorolja még a glavnicai, a kalniki, a valkói és a kovázdi várispánságot is (Kristó Gy.: A feudális széttagolódás i. m. 131.). Az 1259-ben említett glavnicai várjobbágyok (CDCr. V 151.) azonban egy 1275-i oklevél szerint valójában a marócsai vár népei lehettek (CDCr VT. 122-123.), a kalniki várispánság kapcsán hivatkozott 1265-i oklevélben szereplő Kemnuk inkább Kemlékkel azonosítható (CDCr V 331.; vö. RA 1433. sz.), Valkó és Kovázd pedig messze kívül esik Szlavónián. 96 Kristó Gy. : A vármegyék kialakulása i. m. 175-176. 97 Kristó szerint ugyanakkor a szlavóniai várispánságok némelyike (vagy akár többségük is) csak a 12. század első harmadában jöhetett létre (Kristó Gy.: A vármegyék kialakítása i. m. 308.), ám azt nem részletezte, hogy ekkoriban mi indokolta volna a kialakításukat. 98 Zsoldos Attila: Somogy vármegye kialakulásáról. In: Szent István és az államalapítás. Szerk. Veszprémy László. (Nemzet és emlékezet) Bp. 2002. 437.
