Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Pálmány Béla: A reformkori magyar országgyűlések történeti almanachja, 1825-1848. (Ism.: Sebők Richárd) VI/1501

TÖRTÉNETI IRODALOM 1505 névalakot is feltüntette a szerző. Emellett az egyes névcikkekben megtalálható az adott személy születésének és halálozásának ideje és helye, több adat esetén „vagylagosan" (Pálmány: Reformkori almanach 56.), majd diétái tisztsége, az országgyűlés éve, amelyen részt vett és a delegáló törvényhatóság vagy testület megnevezése. A genealógiai adatfeltárást illetően hangsúlyozza Pálmány, hogy ez a terület alapvető fontosságú a politikai elit szerteágazó házassági, vagyoni és érdekkapcsolatainak feltárásához. Az életrajzi adatok családi vonatkozásait az adott politikusra és famíliájának három nemzedékére (szülők, testvérek, feleség és gyerekek) kiterjesztve közli a szerző. A terjedelmi keretek egyes személyeknél és családoknál megkövetelték az utalószámos rendszer bevezetését, ezért a testvéreket és a bővebb családban tapasztalt összefonódásokat nem ismétli meg mindenkinél. A kutatásai során a mágnás famíliákról szóló genealógiai szakirodalmat gyászjelentések, gyászbeszédek és egyházi anyakönyvek adataival pontosította, azonban a köznemesi családok esetében felbukkanó bizonytalanságokat az általa „legmegbízhatóbbnak tekinthető művekből" (Pálmány: Reformkori almanach 57.) javította és egészítette ki. Az egyes családok birtokainak és jövedelmeik nagyságának minél részletesebb ismerete a fenti összefonódásokat tovább árnyalhatná, azonban a meglévő levéltári források időigényes feldolgozására eddig kevesen vállalkoztak, így az ilyen jellegű adatok a jelentőségükhöz képest kisebb mértékben találhatóak meg az adattárban. Pálmány Béla legfontosabb önálló kutatásának az OSZK gyászjelentés és kisnyomtatvány gyűjteményeinek, valamint a Ráday Levéltárban a Daróczy Zoltán-féle kéziratban megtalálható genealógiai repertórium adatlapjainak teljes feldolgozása számít. Emellett a Hírnök, a Pressburger Zeitung és a Vasárnapi Újság gyászjelentéseit, nekrológjait, kinevezési, nyugdíjazási, kitüntetési, tisztújítási és követválasztási híreit is kigyűjtötte, ennek köszönhető az 1829-1910 közti évtizedek adatállománya. A szerző a polgári városi követek esetében is anyakönyvi kutatásokat végzett, melyekhez a három budai és öt pesti római katolikus plébánia, illetve a pesti és budai közös evangélikus valamint református felekezet iratai mellett feltárta a debreceni, az esztergomi, a győri, a kassai, a mosonmagyaróvári, a pécsi, a szegedi és a székesfehérvári anyakönyveket is. Az egyes személyekre koncentráló kutatások folyamán a Magyar Országos Levéltár mikrofilmtárának felvidéki szabad királyi városok (Pozsony, Bazin, Bártfa, Besztercebánya, Eperjes, Kassa, Késmárk, Körmöcbánya, Lőcse, Modor, Nagyszombat, Rév-Komárom, Selmecbánya és Szentgyörgy) katolikus és evangélikus anyakönyveit nézte át hatalmas munkát végezve, teljes családrekonstrukcióra mégsem törekedhetett a szerző. Az országgyűlésen résztvevő személyek tanulmányaira vonatkozóan az iskolai értesítőket vette alapvető forrásnak az Országos Széchényi Könyvtár anyagából. Ezek feldolgozása szintúgy fontos újabb adalékokkal szolgál a korszakról. Továbbá levéltári feltárást végzett a pécsi és egri püspöki líceumok, a zágrábi, a kassai, a győri és pécsi királyi akadémiák, a debreceni református kollégiumok anyakönyveiben, valamint az Evangélikus Országos Levéltárban a követek adatait kutatva az evangélikus líceumok és kollégiumok 1810-1848 közötti tanulói névjegyzékeiben. Az ELTE Levéltárából pedig a jogi doktori szigorlatok jegyzőkönyve és a bölcsészkari záróvizsga és doktori vizsgák naplója szolgált forrásként. A Magyar Országos Levéltár személynöki levéltárában folytatott adatfeltáró munka eredményeképp a szerző szerint teljes képet kaphatunk a királyi táblán joggyakorlatot teljesítő esküdt jegyzőkről, az úgy nevezett jurátusokról és az ügyvédi vizsgát szerző jogászokról. Az almanachban szereplő személyek közéleti pályájának vizsgálatára a szerző szerint a legfontosabb, „mással alig pótolható" (Pálmány: Reformkori almanach 60.) források a korabeli tiszti címtárak. A névcikkek úgynevezett „közpálya" adatainak közlése kronológiai rendben történik, melyek között megtalálhatóak például a Ludovika Katonai Akadémián, a Nemzeti Múzeumban és egyéb politikai, gazdasági, egyházi és kulturális szervezetekben vállalt funkció is. A kétkötetes adattár egyik értékes újdonsága az 1825-1840 közti diéták résztvevőiről készült összefoglaló titkosrendőri jellemzések szabad fordítású, többször tömörített, de a tartalmi hűségre és a végkövetkeztetésekre koncentráló közlése. Ezzel a statikus adatokat narratív forrással is ki tudta egészíteni Pálmány Béla. A Magyar Országos Levéltár és Bach-korszakra vonatkozóan a Hadtörténelmi Levéltár iratanyagából származó jellemzésekben szereplő személyes adatokban előforduló hibákat a szerző helyesbítette, s felhívja a figyelmet a forrástípus elfogultságára, melynek viszonyítási pontja az uralkodóhoz és a kormányzat politikájához való lojalitás, vagy az attól való eltérés, illetve ennek mértéke. A szerző életművében különleges helyet foglalnak el az országgyűlések történeti almanachjai, hiszen mind egy 48 főből álló kutatócsoport vezetőjeként, mind pedig önállóan végezve az adatgyűjtést komoly munkát végzett. Elgondolása az egyes személyek három generációs identifi-