Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
1118 SZABÓ ANDRÁS PÉTER ban az „igaz magyarságra", hanem a Magyar Királyság rendi vezetői is: név szerint Nádasdy Ferenc országbíró, Wesselényi Ferenc nádor és Szelepcsényi György kancellár.169 Egyértelmű, hogy ez a kód (mint ideológia és mint identitás) felekezetek feletti, hiszen máskülönben a református Rákóczi fejedelem nem használhatta volna a királyság szinte egyöntetűen katolikus elitjével való kommunikációban. Nem kell persze olyan őszinte vallási türelmet keressünk mögötte, mint amilyen Zrínyi Miklóst jellemezte, sokkal inkább a politikai együttműködés szándékát. Ismert, hogy Nádasdy Ferenc a dunántúli ellenreformáció élharcosai közé tartozott. Az „igaz magyar" kifejezést rendszeresen alkalmazó Wesselényi nádor pedig így írt 1663-ban a protestáns többségű felső-magyarországi vármegyék Bécsbe készülő követségéről: „...soha bizony, ha maga Calvinus János feltámad is pokolból, de ezeket meg nem tartóztatja az őfelségéhez való meneteltől."17 0 Minden jel arra utal, hogy az „igaz magyarság" nem csupán az erdélyi fejedelem és a királysági rendek kommunikációjának eszköze, egy puszta retorikai alakzat volt, hanem a Magyar Királyságon belül is használt politikai nyelv,17 1 amelyhez kifejlett eszmerendszer tartozott. Röviden megfogalmazva a lényeget: a jelzős szerkezetet a 17. században egy közösségi/nemzeti identitás egyik meghatározó indikátorának tekintjük, tudatában annak is, hogy a kifejezés tartalma a politikai diskurzus folyamán természetesen gyakorta módosult. Ezt a politikai nyelvet nemesek beszélik, nemesi jellegű, és nyilvánvalóan a hagyományos, a Jagelló-korban kivirágzó szittya nemesi ideológiában gyöke-II. Rákóczi György Szepes vármegyének, a törökkel való viszonyáról: „kikkel békélnünk könnyű lött volna, vagy volna is, hogy ha keresztyénségünk és igaz magyarságunk engedte volna Jenő megadását." SAL SZ KP 116. dob. Nr. 339.; 1658. szept. 21. Kállói tábor. II. Rákóczi György Szatmár vármegyének „igen serio parancsoljuk, mentest fejenként vármegyéül személye szerént üljön fel, ki igaz magyar." MOL R 395, 1526 utáni gyűjtemény, Szatmár vármegyei gyűjtemény 1. dob. 2. tétel (időrendben); 1661. jan. 12. Szászrégen. Kemény János Homonnai Drugeth Györgynek. „Tudván azért sok jelekből, kegyelmetek édes hazáját és nemzetét tökéletesen szerető igaz magyaroknak lenni, akarám meghitt édes hazájához és nemzetéhez való buzgóságát ez írásommal serkentgetni, úgy tetszvén az jó Istennek, az én hazámnak." MOL P 1983, 1. cs. 10. t. fol. 67-68.; 1662. jún.. 6. [Szatmár] Kemény Simon Teleki Mihálynak, „a kegyelmetek igaz magyarságában, s hozzánk, s hazájokhoz való szeretetiben meg vagyunk nyugodva..." EOE XIII. 156. 169 1657. júl. 10. Bécs. Szelepcsényi György Mednyánszky Jónásnak, a Rákócziak familiárisának a lengyelországi hadjárat kapcsán: „El se hitesse azt senki magával, hogy én ennek az tűznek gyújtója és gerjesztője eleitől fogvást mind ez ideig lettem volna,, sőt inkább föllobbanásának minden tehetségemmel való lecsendesítője, csillapítója. Ugyanis mitől vezéreltetném arra, hogy igaz magyar vérnek tartván magamot, ennek az kevés maroknyi szép magyarságnak romlására igyekezném.' Szelepcsényi György leveles tárcájából i. m. 200.; 1658. ápr. Nádasdy Ferenc II. Rákóczi Györgynek „Kétséges lészen az magyarnál mindenkor az idegen [értsd: német] segítség, és csaknem lehetetlennek látszik, hogy amellett szívesen cselekedhessék az igaz magyar." Szabó A. P: Esterházy Pál i. m. 80.; 1663. júl. 6. Kassa. Wesselényi Ferenc Rottal Jánosnak, a hadfelkelés kapcsén: „Serkengetés szükségtelenségét noha magam is megösmertem, tudván ki-ki igaz magyar, haza oltalmára felbuzdulván vére, értvén az pogánnak hazánkra közelgető dühödt szándékját, máris készen hadiszerivel ne legyen." MOL P 507, 12. cs. Nr. 466. fol. 472-473. (másolat) 170 1663. febr. 25. Besztercebánya. Wesselényi Ferenc Rottal Jánosnak. MOL P 507, 12. cs. Nr. 466. fol. 454. (eredeti); MOL E 199, 8. cs. IV/4. t. Nr. 449. fol. 28. (másolat) 171 Használja a kifejezést a királysági katolikus köznemesek által írott „Siralmas könyörgő levél" is: „Vajon igaz magyar igazságink és szabadságink mellett országunk még lábra állhatna-e?". Péter K.\ A magyar nyelvű i. m. 83.
