Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Lovrenovic, Dubravko: Na klizistu povijesti. Sveta kruna ugarska i Sveta kruna bosanska 1387-1463 (Ism.: Varga Szabolcs) IV/995

995 TÖRTÉNETI IRODALOM Dubravko Lovrenovic NA KLIZISTU POVIJESTI (Sveta kruna ugarska i Sveta kriuia bosanska) 1387-1463. Zagreb-Sarajevo, 2006. SYNOPSYS (808 o.) TÖRTÉNELMI FÖLDCSUSZAMLÁS (Magyarország Szent Koronája és Bosznia Szent Koronája, 1387-1463.) Az utóbbi másfél évtizedben örvendetes módon megszaporodtak a balkáni államok és a Magyar Királyság kapcsolatának történetével foglalkozó modern feldolgozások. A komparatisztika közép-európai felvirágzásának egyik legfontosabb eredménye, hogy a különböző nemzetiségű történészek a korábbi szűk nemzetállami keretek helyett mindinkább tágabb dimenzióban szemlélik saját államuk és népük sorsát, amely rengeteg új szemponttal gazdagítja az eddigi ismereteket. A teljesség igénye nélkül említjük meg Sokcsevits Dénes Horvátországról szóló összegzését, vagy Pálffy Géza horvátul is megjelent, a kora újkori Magyar Királyságról szóló könyvét, amelyek kellő hangsúlyokkal, kiegyensúlyozottan mutatják be a horvát és a magyar múlt szoros szimbiózisát. Tennivaló természetesen még bőven akad, hiszen várat magára egy szlovák-magyar együttműködésben elkészülő mű a Felvidékről, valamint egy Erdélyről szóló román-magyar szintézis. Ugyanez igaz a szerb-magyar közös múlt kutatására, bár a közelmúltban megalakuló közös történész vegyes bizottság talán változtat ezen a képen. Bosznia esetében egy évszázados hiátus végét jelenti a szarajevói egyetemen tanító, a bosnyák történészek középgenerációjához tartozó Dubravko Lovrenovic 1999-ben megvédett doktori disszertációjából készített grandiózus monográfiája, amelyben a középkori Bosnyák Királyság Magyarországhoz fűződő 14-15. századi kapcsolatát elemzi rendkívül alaposan. Magyarországon történelmi hagyománya van a Bosznia iránti érdeklődésnek, hiszen a Monarchia idején bekebelezett tartomány közigazgatásának kiépítésében oroszlánrészt vállalt a magyar politikai elit, és ez együtt járt a közös múlt szisztematikus feltárásának igényével is. E kutatások motorjának a századforduló kitűnő történésze, Thallóczy Lajos számított, aki fáradhatatlanul tárta fel a Boszniával kapcsolatos középkori forrásokat, és monográfiát is szentelt a Bosznia területén kiépült jajcai bánság történetének. Okmánytárai, írásai máig a Boszniával kapcsolatos kutatások origóját jelentik. Munkájának azonban halála után évtizedekig nem akadt folytatója, a megszülető bosnyák történetírás új témák felé fordult, és sokkal inkább foglalkoztatta az Oszmán Birodalomban eltöltött ötszáz esztendő, mint az azt megelőző korszak. Ennek következtében sokáig nem jutottak el Boszniába Engel Pál, Fügedi Erik és Mályusz Elemér új, az Anjoukkal és Luxemburgi Zsigmonddal kapcsolatos megállapításai, ám ez sajnos fordítva is igaz: a bosnyák turkológia eredményei sem bukkantak fel a kora újkori témával foglalkozó hazai szakmunkákban, hiába fűzte a magyarországi Hódoltságot ezer szál Boszniához. Ezért szimbolikus, hogy 2008-ban éppen Thallóczy Lajos kapcsán került megrendezésre Szarajevóban egy bosnyák-magyar közös konferencia, amelynek anyaga azóta nyomtatásban is napvilágot látott. Az újraéledő érdeklődés terméke a Limes folyóirat 2000/2-3. Boszniának szentelt száma és a horvát Ivan Lovrenovic Régi Bosznia című monográfiájának magyar fordítása. Fehér folt ennek ellenére maradt bőven, különösen a Zsigmond király uralma alatti évtizedekben, amikor megszámlálhatatlan pártcsoportosulás küzdött gyorsan változó szövetségekben a hatalomért, és kutató legyen a talpán, aki ki tudja bogozni az események rendjét. Dubravko Lovrenovicnak sikerült, neki köszönhetően elénk tárul a középkori Bosznia utolsó évtizedeinek páratlanul izgalmas története, A vaskos kötet hét nagy fejezetből áll, közülük az első hat szigorú kronologikus rendben tárgyalja az 1387-1463. közötti éveket. A középkori bosnyák Királyság végét jelző második dátum természetes végpontja ennek a történetnek, ám a kezdet ennél problematikusabb. Saját bevallása szerint a szerző Erzsébet királyné halála, Zsigmond király megkoronázása és az Adriától a Szörényi bánságig terjedő terület újbóli lángba borulása miatt választotta ezt az évet az események kiinduló pontjául (36. o.). Ez azonban nem tűnik elegendő argumentációnak, hiszen ezen év eseményei nem érthetők meg az elmúlt évtizedek ismerete nélkül. Természetesen nem kell II. Béla kirá-