Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492) (Második közlemény) II/293
A JAGELLÓ-HABSBURG KAPCSOLATOK EGY FEJEZETE (1490-1492) 297 békeokmány két példányát. A szövegen ekkor még bizonyára egy-egy változtatást is végrehajtottak.2 0 A ceremónia arról is nevezetes, hogy a német fél részére szóló példányt a magyar követek közül Bátori vajda helyett unokaöccse, Bátori György, míg Ország László lovász- és Rozgonyi László kamarásmester helyett Bakóc kancellár írta alá, mivel a három főúr — a magyar arisztokrácia talán utolsó javarészt írástudatlan generációjának tagjaként — erre nem volt képes.2 1 Ennél viszont sokkal érdekesebb számunkra az, hogy ezen a napon legalább három királyi oklevél kelt Budán, amelyek szorosan kapcsolódtak a békeszerződés aláírásához. Ezen a ponton ugyanakkor egy rövid kitérőt kell tennünk: a háromból két oklevélen — ezek maradtak fenn eredetiben — Bakóc Tamás keze írását fedezhetjük fel a szöveg élére írt úgynevezett kancelláriai jegyzetben, amellyel vállalta a felelősséget az iratok kibocsátásáért. Ez egyértelműen azt jelzi, hogy a budai keltezés ellenére az oklevelet a Pozsonyban időző kancellár állította ki és pecsételte meg a nála lévő királyi titkospecséttel. Az a jelenség, hogy a királytól távol lévő kancellár az általa kibocsátott oklevélre az uralkodó aktuális tartózkodási helyét írta rá, a korban természetes volt: ezzel hangsúlyozták a király személyes hozzájárulását az ügyhöz, illetve így az irat hitelessége sem vált megkérdőjelezhetővé. Magától értetődően az oklevelek kibocsátására a király és a budai királyi tanács tudtával és felhatalmazásával került sor.2 2 Az első oklevéllel a magyar uralkodó a Prüschenk testvéreknek, Stettenberg báróinak, császári és római királyi tanácsosoknak ígérte Fraknó várát arra az esetre, ha majd visszaváltja azt a császártól. (Fraknó ugyanis azon hat vár, illetve város egyike volt, amelyek változatlanul Frigyes császár zálogában maradtak.23 ) A testvérek egyike, Heinrich mindvégig részt vett a pozsonyi tárgyalásokon, ami miatt az oklevél nem is mulasztotta el kiemelni, mennyit fáradoztak az adományosok „a béke után sóvárogva", az „üdvös megegyezés" létrehozása érdekében. Az uralkodó azt is hangsúlyozta, hogy örömmel veszi, ha a testvérek megszerzik az uradalmat a császártól, és ha ez megtörténik, az intézkedéshez maga is hozzájárul. A békeszerződés egyik pontja köszön vissza — aligha az oklevelet kibocsátó győri püspök-kancellár akaratától függetlenül — az oklevél ama passzusából, hogy a vár birtokosaiként kötelesek megfizetni a 20 Az utolsó, Kosztel váráról szóló 47. cikkely feltűnően a szerződés záró rendelkezései utánra került (Schwind-Dopsch 440.), ráadásul hangsúlyozza is a 33. cikkely (uo. 437.) ugyanezen várra vonatkozó rendelkezésének a megváltoztatását. 21 A követek írástudatlanságát, ezáltal alkalmatlanságát hangsúlyozza pl. Kubinyi András-. Két sorsdöntő esztendő (1490-1491). Történelmi Szemle 33. (1991) 45., Fraknói Vilmos: A magyar nemzet története IV A Hunyadiak és a Jagellók kora (1440-1526). Bp. 1896. 352. (Szerinte jellemző, hogy „ezen merész politikai tény [ti. a pozsonyi béke] szerzői" közül a három főúr még írni sem tudott.), Székely György: A rendek válaszúton: a dinasztiaváltás harcai 1490-1492-ben. Hadtörténelmi Közlemények 116. (2003) 454. (Brankovics György despota nem írta alá a szerződést!), vö. Első közi. 357. -Itt jegyzem meg, hogy Bátori István Berzeviczy Albert által közölt saját kezű aláírása nem a vajdáé, hanem unokaöccséé, 1. Berzeviczy Albert: Beatrix királyné (1457-1508.) Történelmi élet- és korrajz. (Magyar történeti életrajzok) Bp. 1908. 536. 22 Neumann Tibor-. Királyi aláírás és pecséthasználat a Jagelló-kor elején. Turul 83. (2010) 45-46. (Megjegyzem, korántsem elképzelhetetlen, hogy a nov. 23-ra keltezett okleveleket csak később, Budán foglalták írásba, hiszen a dátum a döntés meghozatalának, nem az oklevél kiállításának az idejét adja meg, 1. uo. 33.). 23 Vö. Első közi. 367.
