Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - Jesajahu Andrej Jelinek: Dávidova hviezda pod Tatrami (Ism.: Janek István) VI/1565

1568 TÖRTÉNETI IRODALOM erős antiszemita szellemiség uralkodott a tisztek részéről, amitől sokat szenvedtek a zsidók. A szerző szerint a partizánok között is erős ellenszenv volt főleg azokban az egységekben, amelyekben sok ukrán nemzetiségű katona harcolt. Ezek a vezetők szívesen vádolták a zsidó származásúakat különböző vétségekkel és nemegyszer halálra is ítélték őket. Nemritkán a zsidó katonákat a legveszélyesebb küldetésekben vettek részt, ahol a legnagyobbak voltak a veszteségek. (362-363. p.). Jelinek megemlíti, hogy a felkelés ideje alatt a palesztinai zsidóság a brit hadsereg segítségével egy ötfős zsidó egységet is küldött a felkelés központjába, Besztercebányára, ahol a korábban lelőtt angolszász pilóták kimenekítését, a zsidók mentését és ellenállását szervezték. Az ötfős egység a felkelés bukásával nem tért vissza a szövetségesekhez, hanem Szlovákia területén maradtak, ahol elfogták őket a németek és végül közülük csak egy élte túl a koncentrációs tábort. A felkelés leverése után a Pozsonytól 80 kilométerre lévő szeredi táborba gyűjtötték össze azokat a zsidókat, akiket elfogtak és nem végeztek ki azonnal a helyszínen. 1944 szeptembere és 1945 márciusa között 13 szerelvényt indítottak a koncentrációs táborok felé mintegy 12 000 zsidó személlyel. A szlovákiai zsidóságnak az üldözés keserű poharát az utolsó cseppig ki kellett ürítenie. A szerző elmondja, hogy Európában itt kezdték meg először a tömegdeportálást és azt majdnem itt is fejezték be, hiszen az utolsó szerelvény 1945 márciusában indult el Németország irányába, amikor a szovjet csapatok már csak néhány kilométerre voltak. A szerző könyvének egyik hiányossága, hogy Jozef Tiso szlovák államelnök személyét nem ítéli el egyértelműen és az ő szerepét a szlovák holokauszt szempontjából sem elemzi kellőképpen. Tiso felelőssége a zsidók deportálásában játszott szerepe a mai napig heves viták tárgya Szlovákiában, a munkából hiányzik a nyílt állásfoglalás. Jelinek művének másik hiányossága, hogy a szlovákiai magyarok vezérének, Esterházy Jánosnak a szerepét sem elemzi és nem méltatja, amit a zsidó kérdésben értük tett. Esterházy szerepét mindösszesen egy mondattal elintézi, amelyben megemlíti, hogy felszólalt a parlamentben a szlovákiai zsidók üldözése ellen. Lábjegyzetet vagy szakirodalmat ehhez nem is ír, megkerüli inkább a kérdést. Pedig jó lett volna tudni, hogy az izraeli történetírás hogyan viszonyul ehhez a témához, mely jelenleg is oly nagy vitákat okoz a magyar és a szlovák viszonyban. E vita egy részét lehet, hogy a segítségével lehetne lezárni, hiszen az izraeli forrásokat nem ismerjük Esterházyval kapcsolatosan. Jelinek az utolsó fejezetben leírja, hogy az 1945-ös felszabadulás után Csehszlovákiában megújult a zsidók élete és a helyreállításra, valamint a közösségi élet újjászervezésére koncentráltak. A hidegháború indulásával és az 1948 februári kommunista hatalomátvétel után sok zsidó kénytelen volt emigrálni Csehszlovákiából, ami 1968-ban megismétlődött. A túlélő zsidóság egy része nem bírta elviselni a kommunista hatalom elnyomó politikáját és a jobb élet reményében vándorolt ki Izraelbe. Jelenleg a Szlovákiában élő zsidóság összlétszámát 3000-10000 főre teszik. Az Izraelben élő, szlovák területekről származó zsidók és leszármazottjaik számát a szerző szerint 15 000 főre becsülhetjük. Jelinek alapvetően fontos könyvet írt, amely a e téma iránt érdeklődő kutatók számára megkerülhetetlen hivatkozási pont lesz, de amely ugyanakkor a korszak kutatói között heves vitákat válthat ki. A szlovák tudományos élet, akiket mondanivalója leginkább érintene, egyelőre nem reagáltak Jelinek könyvére, mivel még szakmai vita sem bontakozott ki ezzel kapcsolatosan és recenziót sem írtak róla eddig. Dicsérőleg elmondhatjuk, hogy a szerző a hivatkozásokat az egyes lapok alján tüntette fel, amelynek révén igen komfortossá tette az olvasást és meg is könnyíti azt, főleg a nem szakmabeli érdeklődők számára. A kötet végén részletes személynévmutató is segíti az olvasó tájékozódását. Talán magából az ismertetésből is kiderül, hogy a kötetet mindenki nagy haszonnal tudja forgatni, de állításait és elemzéseit szlovák és magyar szemszögből is érdemes lenne megvitatni. Összességében elmondható, hogy Jelínektől magas színvonalú könyv látott napvilágot, amelynek nézeteivel nem mindenki ért egyet, de amelyet érdemes megismernie a téma iránt érdeklődő minden olvasónak. Mérlegelni kellene a könyv magyar fordításának elkészítését, hogy a zsidóság Kárpát-medencei történelme újabb adalékokkal gyarapodhasson. Janek István