Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - A Sváb Tükör (Ism.: Antal Tamás) V/1271

1272 TÖRTÉNETI IRODALOM nek elemzésével foglalkozik. Az utóbbi tematikus rendben tartalmazza a bevezetőként álló Királyok könyvére, a tulajdonjogi, a családi vagyonjogi és az öröklésjogi normákra, továbbá a peres eljárásokra (a bíróságra, a perbeli személyekre és a bíróság előtti processzusra), valamint a büntetőjogra és a városi-falusi együttélés rendészeti szabályaira vonatkozó cikkelyek értő, szakmai —jog- és társadalomtörténeti, illetve vallásfilozófiái — vizsgálatát. Önálló fejezetben tárgyalja Blazovich László a Szász tükör és a Sváb tükör magyarországi hatásait, valamint a Kassai sváb tükörként ismert szövegváltozatjellemzőit és jelentőségét. A felhasznált szakirodalom széles körű: a hazai szerzők korábbi publikációi mellett többek között H. Holzhauer, G. Jerouschek, B. Kannowski, K. S. Kramer, H. Lück, I. T. Piiraien és R Landau ismert és elismert munkái is megtalálhatók az irodalomjegyzékben és a jegyzetekben. Az előtanulmányokat ezért német nyelvű összefoglalók követik, amelyek lehetővé teszik a külhoni tudományosság számára annak áttekintését, hogy hol tartanak a középkori német jogot a magyar olvasóközönséggel megismertető kutatások (Stadt und Dorf im Schwabenspiegel, Die Wirkung des Schwabenspiegel in Ungarn, Anmerkungen zum Kaschauer Schwabenspiegel, Die Wirkung des Sachsenspiegel und der deutschen Rechtsbücher in Ungarn). A második része a könyvnek maga a Sváb tükör fordítása és az annak használatát elősegítő jegyzetek és mutatók. A fordításhoz felhasznált Langform M jelzésű szövegváltozat témaregiszterrel (táblákkal) kezdődik, amely a mai értelemben véve tartalomjegyzékként funkcionál. Nagyjából artikulusonként egy-egy sorban foglalja össze a később olvasható normák lényegét, amely „modernnek" ható megoldás a Szász tükörből még hiányzott. Fontosságát az is adja, hogy a cikkelyek nem feltétlenül logikailag rendszerezett formában követik egymást a műben: az egyes jogi normák egymásutánját nem a jogágak szerinti tagozódás, hanem inkább az asszociáció és a lényeglátás határozza meg. Ez azonban természetes, hiszen a jogrendszerek jogágakra tagolódása csak később, a római jog recepcióját követően kezdődött meg a világi jogban, s a kánonjogban sem tehető korábbra, mint a szintén 13. századi Raymund de Penafort „öt könyvének" (iudex, iudicium, clerus, sponsalia, crimen) megjelenése. A Sváb tükör a Királyok könyvével kezdődik, amelynek műfaja önállóan is meghatározandó: a világkrónikák körébe sorolható, pontosabban azok egy rövidített változata. Ugyan nem halad végig teljes részletességgel az emberiség biblikus történetén, de annak fontosabb elemeit (a bűnbeesést, a Pátriárkák történetét, József és testvérei történetét, az egyiptomi fogságot, a Kivonulás könyvét és Mózes történetét, valamint Balach király, a szír Neoman, Elizeus, Jezabel, Nabukodonozor, Zsuzsanna, továbbá Sámuel, Sault, Dávid, Salamon királyok, Eszter és Judit, végül a Makkabeusok történetének foglalatát) érdemben ismerteti, vagyis az Ószövetségnek azon tanításait, amelyek egyszersmind irányító elvül szolgáltak a világi együttélés normáinak kialakításában. Mindez a két kard elméletét bizonyítja, amelyben a szászok és a svábok joggyűjteménye a német-római császárnak biztosítottak tulajdonképpeni elsőbbséget a pápával szemben (a Schwabenspiegelt „császárjognak" is szokás volt nevezni). A Királyok könyve tehát a világi jogrendszerek és a bibliai vallásfilozófia kapcsolatát előlegezi meg. Például a Sváb tükör 86b. cikkelye, mely ekként fogalmaz: „egyetlen bírónak sincsen megengedve, hogy bírságán kívül bármely javakat elfogadjon", párhuzamban áll Bálám bűnével, midőn a kapzsiság kísértésének nem ellenállva elvesztette az Ür kegyét. Zsuzsanna története a bíráskodás igazságosságára figyelmezteti a német bírákat, miként ez a szövegben expressis verbis is szerepel (13.8.). E bevezető rész szerzője, minként az egész Sváb tüköré, ugyan ismeretlen, de észrevehetően ostorozta és kárhoztatta a részrehajló világi bírákat. A szoros értelemben vett tükör a svábfoldi szokásjogot négy könyvben foglalja össze, miként azt a Szász tükör is tette a szászok jogával. Az első három könyv mindkettőnél a tartományi jogról szól (Landrecht), s ezt követi a hűbérjogról (és a szolgálati jogról) szóló negyedik könyv (Lehnrecht, Dienstrecht). A tartományi rész a mindennapok szokásjogát, annak legfontosabb tételeit ismerteti; ide értve az ember, a birtoka és a tulajdona viszonyát: mindenekelőtt az öröklési jogot és a családi jogot, a szabadok és a nem szabadok eredetét és eltérő állását, továbbá a gyámság középkori sváb jogintézményeit. Tartalmaz rendelkezéseket a bíróságokról, a bírákról és a bírótársakról, mint a középkori jogtudó értelmiségről, akik elsődlegesen praktikusok és nem legisták voltak a vizsgált tartományban, valamint a jogtalálásról, amely a törvénykezés központi fogalma és művészete volt Németföldön. Ugyanitt találhatók az eljárásjogi szabályok s az alaki és anyagi bizonyítás eszközei, amelyek egy része még a korai germán korból és népektől öröklődött át. Ezt az 5-7. századi germán népjogi gyűjteményekkel való összevetés egyértelműen mutatja. A tükör szerzője/szerzői ugyancsak nagy figyelmet szentel(tek) a falujog (Dorfrecht) gyakorlati szabályinak, továbbá a pénzgazdálkodásnak, különösen a kamat és az uzsora megítélésének. De szintén megjelennek e normák között a női házassági különjogok, az állattartás és a vadászat, a közlekedés és az úthasználat klauzulái, valamint a kárért való felelősség szabályai. A jogkönyvnek ezek a „legszínesebb" oldalai.