Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Torna Katalin: Gróf Nádasdy III. Ferenc mecénási működésének társadalmi, anyagi és szellemi háttere
Torna Katalin GRÓF NÁDASDY III. FERENC MECÉNÁSI MŰKÖDÉSÉNEK TÁRSADALMI, ANYAGI ÉS SZELLEMI HÁTTERE1 A Wesselényi Ferenc nádor nevével fémjelzett szervezkedésben való részvételért elítélt és kivégzett gróf Nádasdy III. Ferenc országbíró (1623-1671) pályafutásának megítélése az utóbbi évtizedek történeti kutatásinak köszönhetően a 19. század sematikus historiográfiai örökségéhez képest sokkal árnyaltabbá, összetettebbé vált. Bár a 19-20. század fordulóján több kisebb, a főúrra vonatkozó forrásközlés látott napvilágot, és — mindenekelőtt Alfred Sitte tollából2 — történtek próbálkozások műgyűjtői és mecénási tevékenységének bemutatására, e kutatások végül abbamaradtak, mégpedig anélkül, hogy számottevő eredményt hoztak volna. Az érdektelenség oka — a történeti érdeklődés eltérő irányultsága mellett — többek között azzal is magyarázható, hogy hiányzott az a kutatási háttér, amely alapján a rendelkezésre álló források elhelyezhetők és értelmezhetők lettek volna. Az 1970-es években megindult nemzetközi udvarkutatások, az uralkodói és főúri reprezentáció szerepének újraértékelése jelentették elsősorban azokat az új impulzusokat, amelyek — nem véletlen, hogy először a művészettörténészek körében — ismét felkeltették az érdeklődést Nádasdy Ferenc személye és tevékenysége iránt.3 A mecénási és műgyűjtői tevékenységét elemző tanulmányok kimondva vagy kimondatlanul felhívták a figyelmet arra is, hogy az elmélyültebb vizsgálatokat — főúri kortársaihoz hasonlóan — nagyban gátolja egy róla készült modern biográfia hiánya. Az utóbbi évtized történeti kutatásainak 1 A tanulmány az OTKA K 71982 sz. kutatási támogatásával készült. Az alább hivatkozott leltárak feltárása „A 17. századi arisztokrata udvari kultúra formái Nádasdy Ferenc mecenatúrájának példáján" című kutatási program öt résztvevőjének (Buzási Enikő, művészettörténet, festészet; Király Péter, udvari zene; Kiss Erika, ötvösség, Kunstkammer, Torna Katalin, a Nádasdy-udvar működése, struktúrája; Viskolcz Noémi, Nádasdy irodalmi és könyvészeti mecenatúrája) közös munkája. A leltárak folyamatban lévő feldolgozása a kutatási terv része, ezért némelyik pontos és részletesebb levéltári adatát a program befejeztével tervezett forráskiadványban, teljes terjedelmű szövegközlésükhöz kapcsolódóan adjuk meg. 2 Alfred Sitte: Die Schatzkammer Nádasdy's. Berichte und Mittheilungen des Altertums-Vereines zu Wien 34. (1899) 87-96., 35. (1900) 66-75.; Uő: Aus den Inventarien des Schloßes zu Pottendorf. Berichte und Mittheilungen des Altertums-Vereines zu Wien 40. (1906-1907) 47-81., 117-137. és 41. (1908) 31-52.; Sitte Alfréd: Gróf Nádasdy Ferencz művei és könyvtára. Magyar Könyvszemle 10. (1902) 146-158. A Nádasdy Ferencre vonatkozó teljességre törekvő bibliográfia: http://nadasdy.barokkudvar.hu/?q=node/2 (a letöltés ideje: 2010. május 25.) 3 Rózsa György. A Nádasdy-Mausoleum és Nicolaus Avancini. Irodalomtörténeti Közlemények 74. (1970) 466-478.; Uő: Magyar történetábrázolás a 17. században. Bp. 1973.; Galavics Géza: Hagyomány és aktualitás a magyarországi barokk művészetben - XVII. század. (A barokk képzőművészeti tematika helyi elemei). In: Magyarországi reneszánsz és barokk. Művészettörténeti tanulmányok. Szerk. Galavics Géza. Bp. 1975. 231-278.; Uő: A török elleni harc és egykorú világi képzőművészetünk (Attribúció és műfajtörténet). Művészettörténeti Értesítő 25. (1976) 1-29.
