Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Weisz Boglárka: Vásárok a középkorban
1412 WEISZ BOGLÁRKA vonatkozott.14 2 A sokadalmak egy része csak egy-egy szűkebb régióban, más része nemcsak országosan, hanem európai szinten is jelentőséggel bírt.14 1 Az éves vásárok engedélyezésekor az uralkodók mindig valamely ünnepnaphoz kötődően, és attól viszonyított időtartamokra biztosították a vásártartás lehetőségét. Ezen időtartamok szólhattak csak az adott ünnepnapra, a leghosszabb viszont 29 napra szóló kiváltság volt.14 4 Legtöbbször azonban időtartamát nem határozta meg a kiváltságlevél, hanem csak annyit, hogy az ünnep előtti és utáni napokban, amint az szükséges (ac diebus idem festum precedentibus et subseqaentibus ad id scilicet necessario aptis et sufficientibus).145 Feltételezhető azonban: ezt nem úgy kell értelmeznünk, hogy ezek a vásárok akár 15 vagy 29 napig is eltartottak, azaz az adásvétel ilyen hosszan zajlott le egy-egy településen, sokkal inkább arra gondolhatunk, hogy maga vásártartás csak pár napot vett igénybe az ünnepnap tájékán, a többi napok pedig a szabad járás-kelés időtartamára vonatkoztak. Ha egy város több sokadalomtartási engedéllyel bírt, valószínűsíthető, hogy a két vásárt a település nem ugyanazon pontján tartották. 1449-ben Hunyadi János Nagymihályban két évi vásárt engedélyezett, az egyiket a „jobb (oldali) utcában" (Jobwcza) Gyertyaszentelő Boldogasszony (febr. 2.), a másikat a „Perecse utcában" (Perichewcza) Szent Imre herceg ünnepén (nov. 5.).1 4 " Erzsébet, Mátyás király anyja 1466-ban Debrecenben a Mester utcában (Mesterwcza) Gyula. Bp. 1887-1889. [a továbbiakban: Sztáray] II. 19., 1417: ZsO VI. 431. sz.) 1449-ben Hunyadi János engedélyez két újabb évi vásárt, 1. Sztáray II. 414. 142 L. pl. Debrecen (Bihar m.), kettő — 1405: ZsO II/l. 3930. sz.; Selyanovcz (Baranya m.), három — 1438: DL 13 267.; Keresztes (Bihar m.), három — 1486: DL 36 635.; Gönc (Abaúj m.), négy — 1511: DL 39 969. 143 A 16. századi Meder-féle „Handel Buch" és a Welser-féle feljegyzések Európa legismertebb vásárai között sorolják fel a budai (Ofen), a pesti, a székesfehérvári (Weissenburg), a pozsonyi (Preßburg), a tatai (Dottes), a bâtai (Waldta), a váradi (Wardein), az egri (Erlach), a gyarmati (Jarlach), a kesztölci (Gestelz), a meghatározhatatlan pasteni és a hatvani (Hardwang) vásárokat, 1. Das Meder'sche Handelsbuch 65., 68. 249-250. A listán szereplő Jarlach talán a Nógrád megyei Gyarmatnak felel meg, melynek német neve Jahrmarkt, sajnos, éves vásárának időpontját nem ismerjük. Gestelz azonosítását Kesztölccel, Hardwang azonosítását Hatvannal alátámasztja a sokadalamak időpontja, mely más, hazai forrásokban is kimutatható, vö. a függelékben található adatokkal. Gestelzet, Pastent és Hardwangot nem sorolta a magyar sokadalmak közé Kubinyi András, vö. Kubinyi András-. Városfejlődés és vásárhálózat középkori Alföldön és az Alföld szélén. (Dél-alföldi évszázadok 14.) Szeged 2000. 31. 144 pi Egy n a p. Felsők (Győr m.) — 1453: DL 107 555.; hét nap (3 nap az ünnep előtt és után): Szántó (Közép-Szolnok m.) — 1389: ZsO I. 982. sz.; kilenc nap (négy nap az ünnep előtt és után): Kusaly (Közép-Szolnok m.) — 1384: DL 105 457.; tizenöt nap (egy-egy hét az ünnep előtt és után): Debrecen (Bihar m.) — 1407: ZsO II/2. 5224. sz.; huszonkilenc nap (két-két hét az ünnep előtt és után): Újbánya (Bars m.) — 1434: CD X/7. 569.; Igló (Szepes m.) — 1435: CD X77. 669. 145 L. pl. Jászó (Abaúj m.) — 1394: CD X/2. 195.; Székelyhíd (Bihar m.) — 1417: Hazai oklevéltár 1234-1536. Szerk. Nagy Imre, Deák Farkas, Nagy Gyula. Bp. 1879. (a továbbiakban: HOkl.) 369.; Bártfa (Sáros m.) — 1427: CD X/6. 893.; Jakabszállás (Fejér m.) — 1481: Gyárfás István: A jász-kunok története I-IV Kecskemét-Szolnok-Bp. 1870-1885. (a továbbiakban: Jász-kunok) 683.; Keresztes (Bihar m.) — 1486: DL 36 635.; Eger (Heves m.) — 1498: DF 209 989.; Szeged (Csongrád m.) — 1499: Reizner János: Szeged története IV 1900. (a továbbiakban: Szeged tört. IV) 89.; Hodász (Vas m.) — 1515: DL 101 482.; Sepsiszentgyörgy (Székelyföld) — 1520: Székely oklevéltár I-VII. Szerk. Szabó Károly, Szádeczky Lajos. Kolozsvár 1872-1898. (a továbbiakban: Székely-okl.) II. 2. 146 Sztáray II. 414.
