Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Vallásváltás és identitás. A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában III/593
— legalábbis papíron — ne számítson többé zsidónak. A zsidóságtól való menekülés motiválta kitérés pedig nem lehetett más, mint Jellembeli defektus".68 Hevesi Simon pesti rabbi részletesebb megindokolásában: „Aki Izrael hitétől eltántorul, vagy a környezet nyomása alatt teszi, amely esetben lelki gyöngeség tanújelét adja; vagy azért, hogy szabaduljon a zsidó vallás követésével járó, társadalmi téren megnyilatkozó rossz akarattól, ez esetben szepegő, félénk, zászlóhagyó; vagy pedig, mint legtöbb ízben, anyagi előnyök elérése céljából, és ez esetben pedig hitvány, céda, kufár, ki a lélekkel és a meggyőződéssel üzérkedik."6 9 A neológ értelmiség olykor elnézőbb hangot is megütött, különösen azokkal szemben, akik megélhetési kényszerből, vagyis az állam diszkriminatív nyomásának engedve hagyták el zsidóságukat. „Azok az urak — írta 1900-ban az Egyenlőség vezércikkeit ez idő tájt rendszeresen jegyző Kóbor Tamás — nem üdvözülni, hanem élni akarnak. Azt mondják, hogy élni muszáj. Tiszteletreméltó előítélet, valamennyien leledzünk benne. És élni csak úgy lehet, ha van hivatal és hivatal csak akkor van, ha fölmutatjuk a keresztlevelet. [...] Zsidó ember nem tud jogához, kenyeréhez jutni. Nem ő tér ki, mások zsarolják belőle ki a ragaszkodást apái vallásához. Én ezekre a szerencsétlen boldogulókra nem vetek követ."7 0 Más szerzőknél, így természetesen a rabbiknál, a kitérés bűne ez esetben sem vált bocsánatossá: „A mi bűnt a gonosztevők elkövetni szoktak, lopást, sikkasztást, rablást, nem a megélhetés végett követik el? [...] A tényen változtatni nem lehet. Erkölcs csak egy van."7 1 A kitérés vallási szempontból hitszegés,1 2 motivációit tekintve jellemgyengeség, 7 3 a zsidó közösség szempontjából árulás volt. A kikeresztelkedés elítélésében ez utóbbi döntő motívum volt. Az ítélet a zsidósághoz, mint évszázadokon át üldözött és jelenében is ostromolt kisebbséghez való hűség morális kötelezettségéből fakadt. A kereszténység felvételével, ismételték az évek során a neológ értelmiségiek, a kitért zsidó átáll „az üldözött kisebbségből a támadó többség körébe",7 4 otthagyja „a sokat szenvedett, örökké szorongatott zászlót",7 5 vagyis, amint Perls Ármin pécsi főrabbi egy ünnepi beszédében kijelentette: „megtagadja vérét, elpártol apáitól, cserbenhagyja, elárulja népét".76 Ez a megítélés határozta meg a neológ értelmiség álláspontját. Mivel a „renegát" szükségszerűen hazug, hitvány és gyáva volt, elszakadása sem lehetett veszteség a zsidóság számára. Akiben még élt valamiféle kötődés, megmentendő volt, ám logikájából fakadóan, a hulljon a férgese elve nem tett különbséget a kitért 68 Szabolcsi Miksa: Nevelőnők. Egyenlőség, 1898. febr. 6. 2. 69 Dr. Hevesi Simon: Gondolatok a hitcseréről. Egyenlőség, 1906. jan. 28. Melléklet. 2. 70 Kóbor Tamás: Modern makabeusok. Egyenlőség, 1900. dec. 16. 1-2. 71 Dr. Singer B.: A kitérések II. Egyenlőség, 1904. nov. 13. 4. 72 Dr. Singer Bernát: A kitérések V. Egyenlőség, 1904. dec. 11. 3-5.; Dr. Hevesi S.: Vallástani előkészítő i. m. 47-50. 73 Dr. Singer B.: A kitérések II. i. m. 3. 74 Dr. Bleuer Samu: Mozgalmak a zsidóságban. Bp., k, n., 1904. 8. 75 Szabolcsi Miksa: Téma. Levél egy íróbarátomhoz. (Folytatás.) A zsidó renegátok és az antiszemitizmus. Egyenlőség, 1904. okt. 2. 4. 76 Dr. Perls Armin: Nemzet és felekezet. Sabuóti beszéd. In: Uő: Szónoklatok IV Pécs, Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai R.-T., é. n. [1912.] 24.
