Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Noémi Gyöngyvér: Monasztikus férfikolostorok társadalmi kapcsolatai a 15-16. században a végrendeletek tükrében II/451
Az általam összegyűjtött végrendeletekben szereplő hiteleshelyek az ország legjelentősebbjei közé tartoztak. A bencés hiteleshelyek közül Kolozsmonostor mintegy 4000, Garamszentbenedek 3000, Kapornak másfélezer és Pannonhalma körülbelül ezer oklevelet bocsátott ki működése alatt.4 1 Ezek ügyfelei olyan, túlnyomórészt környékbeli kis- és középbirtokos nemesek voltak, akik viszonylag kevés anyagi ráfordítással igyekeztek ügyes-bajos dolgaikat elintézni.4 2 A testamentumok értékelése több érdekes dologra is rávilágít.4 3 Kedvezményezettként Garamszentbenedek, Pannonhalma és Kolozsmonostor szerepelnek a legtöbbször, de ezen nem lehet csodálkozni, hiszen jelentős volt az oklevél kibocsátásuk, valamint — a kisebb közösségekhez képest — az irataik is jobban megmaradtak. Csorna két, a többi monostor mindössze egy-egy végakaratban szerepel. Az adományok összetétele teljesen különbözik az eddig megismert, kolduló, vagy pálos rendnek juttatott adományoktól. Míg azok java része pénz, közvetett pénzadomány, ingóság (malom, szőlő, stb.) vagy egyéb, használati tárgy volt, addig az itt szereplők főként birtokot kaptak. Közvetlen pénzadományt egyedül Privigye kapott a végrendeletét török fogságban író Jolsvai Leustáktól.4 4 A 150 aranyforintos, tehát viszonylag magas összeget Leusták a monostori építkezésekre adta. Megjegyzem, ugyanennyi pénzt kapott a kazai ágostonrendi remetekolostor is.4 5 szetesen a törvényekben lefektetett díjak mellé a hiteleshelyi kancellária ajándék gyanánt is szert tehetett kisebb-nagyobb bevételekre, ezeket főként a személyzet (jegyző, nótárius) alkudta ki ügyfelétől, 1. KmJkv I. 124. 41 Szouák Kornél: „...sub testimonio litterali eiusdem conventus..." Bencés hiteleshelyek a középkori Magyarországon. In: Paradisum plantavit. Bencés monostorok a középkori Magyarországon. Kiállítási katalógus. Szerk. Takács Imre. Pannonhalma 2001. 87. - Csorna pecsétje a kegyűri család visszaélései miatt hitelét vesztette 1360 körül, de hiteleshelyi tevékenységét 1393-ban Zsigmond király visszaállította azzal a kikötéssel, hogy az Osl nem számára nem állíthat ki hiteleshelyi pecséttel oklevelet (uo. 86.; Takács Imre: A magyarországi káptalanok és konventek középkori pecsétjei. MTA Művészettörténeti Kutató Intézet. Bp. 1992. 54.) A ciszterci rendre egyébként nem volt jellemző a hiteleshelyi tevékenység. Mezey László szerint ennek két oka van, egyrészt a 14. századra jórészt elnéptelenedtek ezek a közösségek, másrészt, mert eleinte csak az apát rendelkezett pecséttel, a konvent nem. így viszont a testületi pecsét hiánya miatt nem volt kollektív felelősség sem, 1. Mezey László: A pécsi egyetemalapítás előzményei. (A deákság és a hiteleshely kezdeteihez). In: Jubileumi tanulmányok a Pécsi Egyetem történetéből I. Szerk. Csizmadia Andor. Pécs 1967. 76. 42 Ennek egyik legszemléletesebb példája: Kistapolcsányi Péter fiai, Gergely, Benedek és Márton panaszolták, hogy 1409 őszén Ebedeci Lázár a nyílt úton gyalázó szavakkal rátámadt Gergelyre és meg akarta őt ölni, amikor Lázár a garamszentbenedeki konventből tartott hazafelé (ZsO II. 7353. sz.). Minden bizonnyal Lázár az egyik birtokvitáját intézte személyesen a konventben. Az Ebedeci családnak amúgy is sok vitája volt: többek közt a garamszentbenedeki apátsággal is. 43 A táblázatból és így az elemzésből — bizonytalansága miatt — kihagytam ezt az esetet: 1454. jún. 19-én Köcski Sandrinus özvegyét, Katalin asszonyt végrendeleti ügyben János, dömölki apát ellenében Miklós, győri vikárius elé idézték meg (DL 68 383.). Valószínűleg az apát végrendeleti hagyatékban részesülhetett, melyet az özvegy megtámadott. Sajnos nem tudjuk, hogy konkrétan miről folyhatott a vita, amely még 1458-ban is tartott, ekkor ugyanis perhalasztást rendeltek el az ügyben (DL 68 384.). 44 A Rátót nemből származó Leusták az ország bárói közé tartozott, a nádori méltóságot 1392 óta viselte. Az 1396. szept. 28-án lezajlott nikápolyi csatában esett török fogságba. 45 Leusták végrendeletében ugyan „monasterio fratrum predicatorum de Caza" szerepel, az adományban részesülő rend minden bizonnyal elírás lehet.
