Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Horváth Sz. Ferenc: Kratochvill Károly és a Székely Hadosztály Egyesület tevékenysége az Észak-erdélyi zsidók védelmében (1943-1944) I/123
pet, messzire kiterjedő levelezést folytatott, számtalan emlékbeszédet tartott, számos újság- és folyóiratcikket, valamint több könyvfejezetet írt. Mielőtt az alább közölt forrásokat tevékenységébe beágyazzuk és értelmezésükre térnénk, a pályája során keletkezett megnyilatkozásai alapján fényt próbálunk vetni Kratochvill Károly eszmeiségére. Ugyanakkor kiegészítjük a Székely Hadosztály történetét is azáltal, hogy — amennyire megállapítható, első ízben — adalékokkal szolgálunk utótörténetéhez a Székely Hadosztály Egyesületet (SzHE) bemutatásával. Kratochvill Károly és a Székely Hadosztály Egyesület Amint katonai pályafutásából is kiderült, mozgalmas és hányatott életében ritkán adatott meg Kratochvillnak egy-egy hosszabb és nyugodalmasabb életszakasz. Kellemes emlékű állomásai életének — úgy tűnik — Brassó és Erdély maradtak, hiszen még 1940-ben is azt írja: „ifjúsági éveim és élményeim is [...] Erdélyhez kapcsolódnak, azt tekintem hazámnak, melyhez a legmélyebb szeretettel ragaszkodom és érte minden áldozatra kész vagyok".1 4 E feljegyzésében kiemeli még jó viszonyát a brassói szászokhoz és utal magyar feleségének brassói származására is. Állandó lakhelye az I. világháború alatt és Romániából való áttelepülése előtt szintén Brassó maradt. Feljegyzése megbízhatóságát megkérdőjelezi viszont legitimáló mivolta, benne Kratochvill ugyanis 1940 augusztusában a Székely Hadosztály újbóli megszervezését javasolta, hogy azt lehessen bevetni a Románia elleni, akkortájt levegőben lógó háborúban. Szintén kérdéses — noha véleményünk szerint nehezen cáfolható — feljegyzésének az az állítása, miszerint a 4. honvédezred nagy része olyan románokból állott, akik az ő bánásmódja következtében „teljes hűséggel és megbízhatósággal teljesítették kötelességüket a magyar haza iránt".1 5 Kratochvill tehát azért, hogy kért reaktiválását indokolja olyan személynek állította be magát, akinek Erdély nemzeteihez való viszonya a lehető legjobb. Ma már nehezen deríthető ki, mennyire felelt meg állítása a valóságnak. Kijelentését legfennebb az támogathatja, hogy pl. irataiban mindvégig a „román" kifejezést használja és nem a már akkor pejoratív csengésű „oláh" szót, mint a korabeli magyar nyilvánosság tudatlanul vagy éppen tudatosan. Az önmagáról az említett feljegyzésben festett képet valószínűsíti — nézetünk szerint — a rá általában jellemző emberi magatartása és jelleme is. Mindezt Kratochvill különféle megnyilatkozásainak — fennmaradt és rendelkezésünkre álló levelekjelentések, feljegyzések, cikkek és tanulmányok tucatjainak — ismeretében a legtalálóbban konzervatív katonai korrektségnek nevezhetnénk. Ennek hagyományhű és a múltat idealizáló jellegét abban látjuk, hogy Kratochvill sok erdélyi nemes kortársához hasonlóan ragaszkodott azokhoz a politikai és társadalmi erényekhez, eredményekhez és tulajdonságokhoz, amelyek a 19. század iparosodó és modernizálódó Magyarországát jellemezték. Gondolkodásmódját jól megvilágítják következő sorai: „I. Ferenc József nagy királyunk háború előtti 14 VeML, XIV 10., 1. dob, 4. egys. 15 Uo.
