Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Horváth Sz. Ferenc: Kratochvill Károly és a Székely Hadosztály Egyesület tevékenysége az Észak-erdélyi zsidók védelmében (1943-1944) I/123
december 30-án a Kolozsvárra érkező Henri M. Berthelot francia tábornokkal új demarkációs vonalban egyezett meg, amely mögé a magyar csapatoknak vissza kellett húzódniok (Nagybányától Kolozsváron át Déváig), Kratochvill áttette e megegyezés értelmében Bánffyhunyadra a parancsnokságot. E fejleménytől függetlenül — melyet a kormány állítólag csak 1919. január 10-én tudott meg10 — a hadügyminiszter január 9-én elrendelte, hogy az addigi 38. gyalogos hadosztály azután a „Székely Hadosztály" nevet viselje.1 1 Az e néven ismert katonai alakulat 1919 első hónapjaiban körülbelül 15 ezer emberre (19 zászlóalj, 16 üteg, 1 huszárszázad) duzzadt fel, és 1919. április 26-áig sikerrel szállt szembe a román hadsereggel, amelyik a fenti megegyezés ellenére tovább akart hatolni Nagyvárad irányába. Lévén, hogy a Hadosztály történetét az utóbbi évtizedekben több tanulmány részletesen tárgyalta Kratochvillnak a húszas és a harmincas években írt műveire hivatkozva,1 2 bemutatását itt mellőzhetjük, annál is inkább, mivel számunkra főleg Kratochvill eszmeisége érdekes; erre alább fogunk kitérni. A fegyverletétel után Kratochvillt és tisztjei, valamint katonái jórészét a románok több különböző helyre internálták (pl. Brassóba), majd szabadon engedték. Ót ellenben 1920 februárjában újból letartóztatták „a román állam biztonsága és védőképessége ellen elkövetett bűntett" vádjával (1. az 5. sz. forrást). Borsi-Kálmán Béla legújabb művében meggyőzően mutatja ki, hogy 1920 elején, a békeszerződés előtt néhány hónappal a román hatóságok szándékosan és külpolitikai célzattal igyekeztek minél több „árulási" és „állambiztonsági" pert létrehozni, hogy ezzel is nemzetközileg bizonyítsák a magyarok veszélyességét és felforgató tevékenységét, vagyis egy nagy és erős román állam létrehozásának szükségességét a délkelet-európai béke és nyugalom biztosítása érdekében.1 3 Erről lehetett szó Kratochvill esetében is, mert 1920 őszén felmentették. Romániában szerzett tapasztalatai, illetőleg az elszenvedett bánásmód miatt ezek után jobbnak látta a Magyarországra való áttelepülést. Debrecenben altábornagyi rangban a debreceni katonai körlet és a 6. vegyesdandár parancsnoka, 1923 augusztusa és 1924 decemberének vége közt pedig a Hadtörténelmi Múzeum igazgatója. 1925 elején a hadügyminiszter a magyar hadsereg létszámának a békeszerződés által megszabott méreteire hivatkozva 56 éves korában nyugdíjazta. Elete hátralevő éveit — miután Balatonszepezden telepedett le és itt élt 1946-ban bekövetkezett haláláig — a Székely Hadosztály és a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred emléke megörökítésének szentelte. Ennek érdekében több veteránegyesületben és erdélyieket tömörítő szervezetben vállalt aktív szerevili hagyatékában: Veszprém Megyei Levéltár (VeML), Kratochvill Károly irathagyatéka (XIV 10.), 11. dob., Számozatlan levelek és feljegyzések. 10 A kor viszonyairól 1. Raffay Ernő: Erdély 1918-1919-ben. Budapest, Magvető, 1987. 11 A rendelet fennmaradt: HL, VI. 27., 749. f. 12 Raffay: i. m.; Fogarassy László: Adalékok a székely hadosztály és az erdélyi kérdés történetéhez (1918-1919). In: Magyar Történeti Tanulmányok XIX. Szerk. Veress Géza, Debrecen, KLTE, 1986. 59-90.; Uő: Az ismeretlen székely hadosztály. In: A Debreceni Déri Múzeum évkönyve 1971. Szerk. Dankó Imre, Debrecen, Debreceni Déri Múzeum, 1972. 225-252.; Fráter Olivér: Erdélyi magyar helyzetkép 1916-1919-ben. Budapest, Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, 2003. 157-193. 13 Borsi-Kálmán Béla: Öt nemzedék és ami előtte következik. A temesvári Levente-pör 1919-1920. Budapest, Noran, 2006. 16-18, 85-87.
