Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Horváth Sz. Ferenc: Kratochvill Károly és a Székely Hadosztály Egyesület tevékenysége az Észak-erdélyi zsidók védelmében (1943-1944) I/123
eddig nincs bizonyíték. Számára a döntő az volt, hogy volt katonái egy csoportját, amelyik éppen zsidókból állott, bizonyos jogok és lehetőségek megillették. O mint a Székely Hadosztály volt parancsnoka ezeknek éppen úgy érvényt akart szerezni, mint ahogyan a harmincas években is kötelességének tartotta, hogy a Hadosztály Magyarországra került veteránjait az őket érintő legújabb rendelkezésekről és törvényekről értesítse. Kratochvill ellenfele nemcsak a rosszindulat, hanem a tudatlanság is volt, hiszen a Hadilevéltár 1944. áprilisi levelében (1. 3. dokumentum) egyrészt elég magas akadályokat állított fel a záradékolás elé (két életveszélyes harc), másrészt — miközben az saját hosszú tapasztalatára hivatkozhatott — a Székely Hadosztály volt parancsnokának és történetírójának magyarázgatta, hogy „köztudomású", milyen kevés zsidó katonája volt a Hadosztálynak. Az a megjegyzés viszont, miszerint mégis az SzHE igazolványát kapják meg a legkönnyebben a zsidónak számító személyek, ma már Kratochvill személyi integritását dicséri, hiszen ő volt az, aki kiállításukat megkönnyítette - de legalábbis nem gördített elé akadályt. Mivel választási, vagy döntési szabadsága amúgy sem volt, Kratochvill, elnöki funkciója részeként továbbította ugyan a Hadilevéltár újabb, szigorúbb követelményeit az Egyesület tagozataihoz (1. 4. dokumentum). Válaszából (1. 5. dokumentum) ellenben kiderül, hogy a két levél nemcsak két intézmény (a Hadilevéltár és az SzHE) szembenállásáról tanúskodik, hanem két mentalitásnak, egy régi, értékkonzervatív és egy újabb, ridegebb és szabályzat-centrikus Magyarországnak az összecsapásáról is. Ami a vitatott kérdésben való érvelést illeti, Kratochvill könnyűszerrel bizonyítja, hogy a Hadilevéltár mindhiába reklamálja magának a felülbírálati jogot, hiszen már csak azért sem lehet illetékes ebben a kérdésben, mert ugyanúgy mint a Vitézi Széket, őt is a Hadosztály tevékenysége után alapították. Utóbbinak iratanyagát különben is lefoglalták a románok, s mivelhogy kartársai mind kihaltak mellőle, most már jóformán ő az egyedüli, aki mint kortárs és volt parancsnok az akkori helyzetet, s így a kérelmeket is megtudja ítélni. Az akkori katonáktól kellene hazafias szeretetet tanulni, figyelmeztet Kratochvill, aki azt az ütőkártyáját sem felejti el kijátszani, hogy ő (s társai) román börtönökben ültek, amikor azok a fiatal, friss intézmények, amelyek most az egykori katonák fölött ítélkeznek, még nem is léteztek. így „távolról nézve könnyű szigorúnak lenni, kemény bírálatot mondani, és szigorú követeléseket támasztani, de akkor forradalom, kommunizmus volt Magyarországon" (1. 5. dokumentum). Cáfolja Kratochvill azt is, hogy ne lettek volna zsidók a Hadosztályban (s közben formálisan ellentmond kissé magának, mert ugyanakkor azt is állítja, hogy ő azt sohasem tartotta számon, hiszen őt csupán a katonai kvalitások érdekelték). Magától értetődőnek tartja, hogy ezek az emberek, miután életüket kockáztatták Magyarország integritásáért, a zsidótörvények alóli kivételezettséget akarják elérni. Ebben a pontban nyilvánul meg legélesebben szembenállása a Hadilevéltárral. Míg ez teljes gyanakvással és denunciáló rosszindulattal sorol fel mindent, ami a kérvények pozítiv elbírálása ellen megemlíthető, s felháborodva szögezi le: „alapos átvizsgálás után, mint vörös fonal [itt akár a korabeli „zsidó-vörös veszély" toposzra is gondolhatunk - H. Sz. F.] azonnal szembe ötlik, hogy általában a kérvényezők célja a zsidó törvény alóli mentesítés, más szóval a
