Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: A Magyar Nemzeti Igazgatóság magyarországi kapcsolatai (1859-1862) 635
656 FARKAS KATALIN A szélsőbal helyzete, hazai és emigrációs kapcsolatai (1861 második fele) Kossuth még 1861 márciusában utasította Komáromyt, hogy lépjen kapcsolatba a honvédegyletek által létrehozandó pesti központi bizottság háromtagú albizottságával." A honvédegyleti mozgalomnak a hadseregszervezésbe való bevonására hívta fel a figyelmet Klapka is, amikor a következőket írta a hazaiaknak: „A honvédegyletek fenntartására a legnagyobb figyelem fordítandó, mert ezek alapul szolgálandnak a jövő sereg szervezésére."10 0 Az emigráns vezetők tehát nagyon is ésszerűnek tartották volna a pesti központi bizottmány által 1860 őszén megkezdett hadseregszervezés és az 1861 elejétől kibontakozó honvédegyleti mozgalom összekapcsolását. Ivánka valóban érintkezésbe lépett a pesti honvédegyleti vezetéssel, hiszen az összeírások alkalmasak lettek volna a hadsereg tisztjeinek kijelölésére. Lehetséges, bár nem bizonyos, hogy Komáromy is hasonlóan tett. Komáromy, idézett jelentésében ugyanakkor azt is közölte Kossuthtal, hogy a honvédegyletek a tisztek összeírásán kívül másra nem használhatóak, mert „igen-igen vegyes különböző elemekből állnak".10 1 Pedig az emigrációs vezetőkkel és a magyarországi politikai elittel érintkezésben álló, a nemzetközi viszonyokat valamint elvárásokat nagyjából ismerő Komáromy és a valamennyi vagyonnal, összeírásokkal és országos kapcsolathálózattal rendelkező honvédegyletek szoros együttműködése komoly esélyt teremtett volna a sikeres katonai szervezés számára. Mindez még az egyletek feloszlatása utáni időkben kamatoztatható lett volna, hiszen azok pénzét és iratait a rendőrség nem tudta elkobozni. Az együttműködés elmaradására a honvédegyleteket irányító szélsőbal és a Komáromy, illetve a volt központi bizottmány tagjai által képviselt határozati vezérkar viszonya adja meg a magyarázatot. 1860 nyarán Szilágyi Virgil, aki az előző évben Táncsics Mihály mellett mondott védőbeszédével vált ismertté, egy „második kaszinót" alapított a fiatal pesti értelmiségiek számára „Nemzeti Kör" néven. Bár az egyesület eredeti célja a forradalmi ifjúság összefogása és a nemzeti ellenállás szervezése lett volna, a nagy számban megjelenő idősebbek végül Szilágyi helyett Kemény Zsigmondot, majd Jókai Mórt választották igazgatónak. Ennek ellenére a Nemzeti Kör a következő években is a forradalmi változásokat sürgető pesti értelmiségiek kedvelt találkozóhelye maradt. A tagok tiszteletbeli elnökükké választották Teleki Lászlót, aki 1861 februárjában ellátogatott a kaszinóba, és ott beszédet is mányzó már azt állította, hogy a parancsnokok közül néhány meglátogatta, és ekkor derült ki, hogy ők semmit nem tudnak a szervezésről, ezért 1862 nyarán felelősségre vonta az éppen Svájcban járó Komáromyt, és megszakított vele minden kapcsolatot. (KLI VII. 100-104.; MOL R 90. 3947. a. közli: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849-1866. Szerk. Nyulásziné Straub E. i. m. 540-542. /А két szöveg nem teljesen azonos./) A korabeli levelezésből kiderül, hogy Kossuth rosszul emlékezett, amikor ezt a feljegyzést készítette. Valójában ugyanis 1863-ban szakított meg minden kapcsolatot Komáromyval, mégpedig azért, mert megtudta, hogy az az ő megkerülésével tárgyalt az olasz vezetéssel. (MOL R 90. 4183. Kossuth a hazaiaknak, 1863. július 28.) 99 KLI III. 602-603. Kossuth - Klapka, 1861. márc. 20. 100 KLI III. 621-624. Klapka a hazaiaknak. 1861. máj. 27. 101 KLI III. 646-648. Komáromy jelentése, 1861. aug. 10.
