Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Studia Professoris - Professor Studiorum. Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Ism.: Bónis Péter) 506

509 TÖRTÉNETI IRODALOM Magyar Eszter ,Д fa- és faszénellátás a három Garam-menti bányavárosban" című tanulmányában Körmöcbánya, Selmecbánya és Besztercebánya bányászati iparának folytatásához szükséges faellátás kérdéseiről írt. A szerző a tanulmányban részletesen elemezte a favágás, faellátás szervezési kérdéseinek megoldását, az ár megállapítását és a hiteles mérték használatának módját. A magyarországi nemesfémbányászatnak és kohászatnak az Amerikából beáramló olcsó nemesfém vetett véget, minthogy ezzel a magyar bányák termelése helyi jelentőségűvé szorult vissza. Makk Ferenc „A magyarok földje és a vezéri törzsek szálláshelyei a 10. században" című tanulmányában a törzsszövetségi vezérek szállásföldjeinek elhelyezkedéséről írt részletesen bemutatva a három vezértörzs letelepedésének körülményeit. A szerző szerint a nagyfejedelmi törzs szálláshelye a 955. évi augsburgi csatáig a Felső-Tisza vidékén volt. A honfoglaláskori gyulák törzse kezdetben a Tiszántúlon, a Közép-Tisza vidékén telepedett meg, a harmadik országos méltóságnak, a karhának a törzse pedig a honfoglaláskor a Körösök és a Maros közti területen szállt meg. Németh Péter „Két szatmári család eredetéről" írt. A Becsegergely nemzetség történetét a szerző az oklevelek alapján 1297-től kezdve követi nyomon egészen 1393 körüli időpontig. A másik szatmári család őse szatmári várjobbágy volt. A Piskárkosiak az oklevelek és a nyomtatásban kiadott oklevéltárak tanúsága szerint később két ágra szakadtak, a család abaúji ága egészen a 19. századig végigkövethető. Nyulásziné Straub Eva a „Mohács előtti címereslevelek" jegyzékét állította össze. Az összeállítás kiindulópontját egy 1906. évi publikáció adta, nagyon indokolt volt tehát egy új jegyzék elkészítése. A címereslevelek ugyanis — és ezt a hozzáértők számára talán felesleges külön hangsúlyozni — a magyar történelem írott forrásainak egyik legsokoldalúbb dokumentumai; egyaránt forrásául szolgálnak a családtörténeteknek, a művészettörténetnek, a diplomatikának, a szfragisztikának és a történettudomány egyéb területeinek. Oborni Teréz tanulmánya a székely széki önkormányzat történetéhez szolgáltat hasznos adalékokat. A szerző írásában Miklósvárszék 1624. évi privilégiuma alapján, (amelynek szövegkiadása a dolgozat függelékében is szerepel) igyekszik feltárni Miklósvárszék önkormányzatiságának történetét. A kutatás indokát az adja, hogy a szakirodalom nem emlékezik meg sehol Bethlen Gábor 1624. évi privilégiumleveléről, amelynek tartalma egyáltalán nem elhanyagolható jelentőségű a székely székek, és ezen belül a kis Miklósvárszék önkormányzatiságának történetében. Petrovics István „Ujabb adatok a középkori Pécs polgárságának történetéhez" című tanulmánya két oklevél alapján szolgáltat új adatokat Pécs várostörténetéhez. Egy 1379. évi kiadatlan oklevél és egy 1470. évi diploma a dolgozatban elemzett szövege számos értékes következtetés levonására adott lehetőséget a szerzőnek. Piti Ferenc „Egy Károly Róbert-kori oklevél keletkezése és a dévai csata időpontja" című tanulmányában egy évjelölés nélküli oklevél (DL 97 742.) datálásával foglalkozik. A szerző az oklevelet részletes indoklással és meggyőző érveléssel 1316. július l-re keltezi. Ezzel kapcsolatban részletes érveléssel arra is rámutat, hogy a dévai csatát is 1316 második felére kell helyeznünk. A szerző kitűnő tanulmánya nagy segítséget jelent e szakterület kutatóinak. Solymosi László „Az esztergomi őrkanonok 13-14. századi okleveleinek leltára 1421-ből" című tanulmányában egy sajátos leltárra hívja fel a figyelmet, amelyet 1421. május 7-én Csepregi Gergely zólyomi főesperes és esztergomi kanonok állított össze a káptalan megbízásából. Keletkezése feltehetően az őrkanonok személyének megváltozásával függött össze. A szerző teljes egészében közli az említett leltárt és igyekszik azonosítani az okleveleket, valamint közli a kiadott oklevélszövegek lelőhelyét is. Solymosi László érdekes tanulmánya sok hasznos adatot szolgáltat e szakterület kutatóinak. Spekner Enikő „A magyarországi beginák és beginakolostorok 13. századi története" című tanulmányában a beginizmus Németalföldről indult és Közép-Európában is megtelepedett mozgalmával foglalkozik. Magával a kifejezéssel egy 1276. évi kihallgatási jegyzőkönyvben találkozunk, ők Árpádházi Margit szenttéavatási perében tanúskodtak. A szerző behatóan elemzi a mozgalom 13. századi magyarországi történetét, rámutatva arra, hogy e korban többnyire királyi vagy királynéi központokban, illetve a „medium regni" városaiban telepedtek meg. Süttő Szilárd „»...Temporibus sanctorum regum Hungarie« (A szent királyok fogalma a 14. század végi Magyarországon)" című tanulmányában ahhoz a sokat vitatott kérdéshez kívánt hozzászólni, hogy a középkori forrásokban szereplő „szent királyok" kifejezés az Árpád-ház egészére vagy pedig abból csak a kanonizált uralkodókra értendő-e. Kutatásai alapján azt állapítja meg, hogy a tanulmányban elemzett három oklevél közül az egyik „nem tesz éles különbséget az Árpádok és az Anjouk között, a második még azt az értelmezést is megengedi, hogy Nagy Lajos és Má-