Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Választott nemesi esküdtek Nyitra megyében (Az 1486. évi 8. tc. végrehajtása) 261
Neumann Tibor: VÁLASZTOTT NEMESI ESKÜDTEK NYITRA MEGYÉBEN (Az 1486. évi 8. tc. végrehajtása) Mátyás király 1486. évi — az utókor által Decretum Maius-nak nevezett — törvénykönyvével tagadhatatlanul szélesíteni törekedett a megyei önkormányzatok bírói és közigazgatási hatáskörét.1 A 8. törvénycikkben ezzel összefüggésben elrendelte, hogy a megyék válasszanak 8-12 esküdtet, akiknek feladatukká tette, hogy — a hiteleshelyek kiküldötteinek jelenlétében — elvégezzék az uralkodó vagy a nagybírák által elrendelt vizsgálatokat, idézéseket és iktatásokat.2 Ezáltal a királyi ember (homo regius) immár csaknem két évszázada változatlan és szokásjog által rögzített feladatkörét a megyei hatóság illetékességi körébe utalta. Ε lépéssel a jogalkotó vitathatatlanul a jogbiztonság növelését kívánta elérni. Az alkalmilag, csupán egy eljárás végrehajtásával megbízott királyi ember személyéről ugyanis mindig az ügy kedvezményezettje vagy kezdeményezője döntött,3 ezért gyakran előfordult, hogy a tekintélyesebb nemesek tőlük függő kisnemeseket vagy éppen saját familiárisaikat bízták meg ügyeik végrehajtásával, amiben kétségtelenül benne rejlett a megvesztegetés vagy a megfélemlítés lehetősége.4 Ε két veszélyforrást a törvény annak rögzítésével kívánta elkerülni, hogy kikötötte: az esküdteket a megyében élő vagyonosabb nemesek közül (ex potioribus nobilibus) kell választani, amihez a 10. törvénycikk még hozzátette, hogy a királyi ember — azaz a választandó esküdt — legyen derék, becsületes és rendelkezzen nagyobb birtokvagyonnal (bonus, conscientiosus atque bene possessionatus) ,5 Hasonló elvárásokat fogalmazott meg ekkor Mátyás a szolgabírákkal szemben is,6 ami arra mutat, hogy a király az újonnan megerősíteni kívánt megyei hatóságok számára a tisztségviselők társadalmi pozíciójával igyekezett tekintélyt biztosítani. 1 Kubinyi András: Mátyás király. Bp. 2001. (Tudomány-Egyetem) 101-102. 2 1486: 8. tc. - Décréta Regni Hungáriáé. Gesetze und Verordnungen Ungarns 1458-1490. Francisci Döiy collectionem manuscriptam additamentis auxerunt, commentariis notisque illustraverunt Georgius Bonis, Geisa Érszegi, Susanna Teke. Bp. 1989. (a továbbiakban: DRH) 271., vö. Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok alatt. Bp. 1899. 80., 160-161.; Holub József: Zala megye története a középkorban I. Pécs 1929. 160-161., 224. 3 Engel Pál: Királyi emberek Valkó megyében. Mediaevalia Transilvanica 3. (1999) 71-88., ill. azonos szöveggel a szerző tanulmányainak gyűjteményében, 1. Engel Pál: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok. Válogatta, szerkesztette, a jegyzeteket gondozta Csukovits Enikő. Bp. 2003. 578-599. 4 Az 1486: 9. tc. a szolgabírákkal, ill. a 10. tc. a kanonoki stallummal vagy szerzetespapi fogadalommal nem rendelkezőkkel kapcsolatban szó szerint is utal az alacsonyabb társadalmi és vagyoni állapotú személyek megvesztegethetőségére és megfélemlíthetőségére, 1. DRH 271-272. 6 1486: 10. tc. - DRH 272. 6 1486: 9. tc. - DRH 271.
