Századok – 2004
Közlemények - Simon Attila: Legionárius telepítések Dél-Szlovákiában a két háború közötti időszakban VI/1361
1362 SIMON ATTILA talában német többségű városok elszlávosítása kiindult.2 Ennek fényében érthető, hogy Csehszlovákia létrejötte után a földkérdés azonnal terítékre került, s a vele kapcsolatos közbeszédben a jogos szociális igények megfogalmazása mellett a nemzeti motívumok is helyet kaptak. A közvélemény mellett a cseh sajtó sőt a politika egyik kedvenc tételévé vált, hogy a földreform az 1620-as fehérhegyi csatában elszenvedett vereségért való reváns eszköze.3 Szlovákiában, ahol ez az érv nem állhatta meg a helyét, a földreform nemzeti motívumát a termékeny Duna menti területekről a terméketlen hegyekbe szorított szlovák földművesek mítosza jelentette4 Az 1918 novemberében megalakult első csehszlovák kormány kissé megkésett, 1919 januárjában kihirdetett kormányprogramjában természetesen a földreform is kiemelt szerepet kapott.5 Az ezzel kapcsolatos törvényalkotás már 1918 novemberében megkezdődött, mégpedig oly lendülettel, hogy 1920 tavaszára a földreform összes alaptörvényét — a lefoglalási-, kiutalási-, kárpótlási- és hiteltörvényt, valamint az Állami Földhivatal (AFH) létrehozásáról intézkedő törvényt — megszavazták. Ennek a nagy sietségnek nemcsak az erőteljes szociális mozgalmak lecsillapítása volt az oka, hanem az is, hogy a nemzeti forradalom jegyében minden fontos törvényt — köztük az alkotmányt, a választási- és közigazgatási törvényt — a kizárólag cseh és szlovák képviselőkből álló, ún. forradalmi nemzetgyűlés hozhassa meg. Az ekkor még törékenynek látszó csehszlovák többség, még a németeknek és magyaroknak a politikába való beengedése előtt (vagyis a végül 1920 áprilisában megtartott első nemzetgyűlési választásokig) olyan törvényekkel akarta magát körülbástyázni, hogy később is érvényesülhessen az akarata. 2 Vö. Jan Galandauer: Vznik Ceskoslovenské republiky 1918. Programy, projekty, perspektivy. Praha, Nakladatelství Svoboda, 1988. 203. 3 Ez olyan erővel rögzült a cseh köztudatban, hogy a reform végrehajtása során a németektől elvett és cseheknek szétosztott birtokokon a földreform és a kolonizáció tiszteletére emelt emlékműveken gyakran utalnak a fehérhegyi csatára: „Fehérhegy 1620 - megtorolva!"; „Szabad nemzet szabad földön Fehérhegy után 300 évvel!" SÚA (Központi Állami Levéltár, Prága), fond SPU-VS (Állami Földhivatal - Általános Iratok), 116. doboz. A földbirtokreform revánsszerepének megfogalmazása lefoglalási törvény bizottsági előterjesztőjének, a szocialista párti Modrácek képviselőnek a szavaiban is tetten érhető: „Azt mondják, hogy fehérhegyi csata utáni konfiskációk óta már közel 300 esztendő eltelt, s ennyi idő alatt minden sebnek be kellett gyógyulnia. Ám az egész nemzeten elkövetett vétkek és jogtalanságok sohasem évülnek el. Ilyen esetben nem a polgári törvények érvényesek, hanem egy magasabb erkölcsi parancs, amely a nemzeten esett sérelmek megtorlását követeli tőlünk. A történelemnek is megvan a maga igazsága, és a cseh nép a földreformban, amelyet most hajtunk végre, ezt a történelmi igazságtételt látja." Ld. Digitální knihovna, NS RCS 1918- 1920, stenoprotokoly [Közös Cseh-Szlovák Digitális könyvtár, A Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlése 1918-1920], 46. ülés, 1919. április 16. 4 „Amit a királyi despotizmus és önkényuralom népünktől elvett, azt most a demokrácia és a köztársaság visszaadja. A földművelő szlovákságnak, amelyet az Árpádok, az Anjouk és Habsburgok emberöltőkön keresztül a Kárpátok bércei közé űztek, ez a Duna menti, arisztokrata kézben lévő föld lesz az új hazája. A hegyvidéki észak az állattenyésztés és az ipar központja lesz, míg a mezőgazdasági termelés súlypontja Szlovákia déli részére a Duna partjára helyeződik át. Egyetlen lendülettel mezőgazdasági és nemzeti problémáinkat is megoldjuk." Idézet a földreform egyik ideológusának, Milan Hodza az Agrárpárt befolyásos politikusának, későbbi mezőgazdasági miniszternek, majd miniszterelnöknek a nyilatkozatából. Venkov, 1919. március 2. 5 A novemberi kormányalakításkor még mindenki a közelgő választásokban bízott, januárra viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a parlamenti választások késni fognak, s így a kormánynak is hosszabb időre kellett berendezkednie, vagyis programot kellett hirdetnie.
