Századok – 2004
Tanulmányok - Kenyeres István: A királyi és királynéi „magánbirtokok” a 16. században V/1103
A KIRÁLYI ÉS KIRÁLYNÉI „MAGÁNBIRTOKOK" A 16. SZÁZADBAN 1125 szerint egyértelműen igen. A királyi „magánuradalmi" rendszer felújításának lehetőségét éppen a Mária királyné által átadott birtokok tették lehetővé. I. Ferdinánd ugyanis ezeket az uradalmakat, jövedelmeket nem rendelte a Magyar Kamara alá, amely ekkor az ország egyetlen és kizárólagosan illetékes dikasztériuma lett volna. A Habsburg uralkodó ugyanis 1548-ban úgy döntött, hogy a Máriától ténylegesen átvett Magyaróvár, Zólyom, Végles és Lipcse uradalmait, ugyanígy a körmöcbányai és Selmecbányái kamarákat és a bányavárosokat, valamint a pozsonyi főharmincadot a bécsi székhelyű Alsó-ausztriai Kamarára bízza. Az 1522-ben alapított és az akkori ún. Alsó-Ausztria területén (amelybe beletartozott Felső- Ausztria és Stájerország is) illetékes pénzügyigazgatási szerv már korábban is bizonyos tekintetben rendelkezett magyarországi jogosítványokkal. Ezek között említhetjük az ún. korona-zálogbirtokok igazgatását, amely alatt a radkersburgi fegyverszünet (1447), majd az 1450. évi, a bécsújhelyi (1463) és a pozsonyi (1491) békék értelmében Magyarországtól Ausztriához került, formailag elzálogosított uradalmakat, birtokokat (a 16. században Fraknó, Kismarton, Kőszeg, Kabold, Borostyánkő, Szarvkő stb.) értjük.10 5 Ezek esetében ugyanakkor jogosnak tekinthető a külföldi kamara illetékessége, hiszen az elzálogosított terület, ha csak ideiglenes jelleggel is, de közigazgatásilag nem képezte részét Magyarországnak.10 6 A másik terület, ahol az Alsó-ausztriai Kamara befolyásra tett szert, az Szlavónia volt: az itteni főharmincadot ugyanis I. Ferdinánd 1538-tól ennek a hivatalnak rendelte alá. A király az 1548. évi rendelkezésével a fenti jövedelmeket tehát kivonta a magyar pénzügyigazgatás alól. Ennek több oka is lehetett, és érdemes az egyes jövedelmi ágakat külön-külön vizsgálat alá venni. A bánya- és pénzverőkamarák kivonása mellett véleményem szerint az döntött, hogy a pénzverést Ferdinánd igyekezett centralizálni, és közvetlen felügyelete alatt tartani. A pozsonyi és szlavóniai főharmincadok Alsó-ausztriai Kamara alá rendelése esetében bizonyos a centralizációs törekvés, hiszen így a határ két oldalán lévő vámhivatalok ugyanazon pénzügy-igazgatási szerv ellenőrzése alá kerültek, így könnyebb volt a visszaélések kiszűrése. Az uradalmak esetében meg kell különböztetnünk Magyaróvár és a zólyomi uradalmak (Zólyom, Végles, Zólyomlipcse) helyzetét. Az utóbbiak esetében Zólyomra nyilvánvalóan a bányavárosok és a körmöcbányai kamara és az ahhoz tartozó Selmecbányái és a Fuggerektől visszakapott besztercebányai alkamarák feletti ellenőrzésre volt szükség, egyúttal biztosítani kellett védelmüket a törökök ellen. Éppen ezért nem tekinthetjük véletlennek, hogy az ún. bányavárosi kapitányságot éppen Zólyom központtal hozták létre 1555-ben. Az ekkor kinevezett Balassa János zólyomi kapitányként és Zólyom megye ispánjaként 105 Ernst, August: Zur Frage der von Ungarn an Österreich verpfändeten Herrschaften. Mitteilungen des Oberösterrreichischen Landesarchivs. Bd. 5. Staat und Land. Linz, 1957. 387-412. Gmoser, Elisabeth: Geschichte der Herrschaft Güns als kaiserliches Kammergut unter österreichischer Verwaltung 1491-1647. Eisenstadt, 2002. (Burgenländische Forschungen Bd. 86.) 66-72. Bariska István: Kormányzati és önkormányzati intézmények a 15-17. századi Habsburg-zálogon lévő Nyugat-Magyarországon (1447-1648). Különös tekintettel a koronazálogra került Kőszegre, Kismarosra, Borostyánkőre és Kaboldra. Debreceni Szemle 11. (2003) 1. sz. 11-26. 106 Fraknó és Kismarton alsó-ausztriai kamarai igazgatására (1571-1622) Id.: Bauer, Heidemarie: Studien zur cameralen Verwaltung am Beispiel der Instruktionen für das Herrschaftspersonal von Forchtenstein und Eisenstadt, 1570-1622. Wien, 1988. (Ungedr. Phil. Diss.); a többi uradalom mindvégig zálogban volt, ezek kamarai „igazgatására" ld. Gmoser, Elisabeth: Geschichte der Herrschaft Güns i. m. 73-82.
