Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Tringli István: A szent királyok szabadsága. A középkori történelmi tudat és a történelem-hagyományozódás sajátosságai 809
824 TRINGLI ISTVÁN hatalmának alávetve, és mivel az illető város a többi királyi városhoz hasonlóan első alapításától fogva — mint ahogy ezt a város szabadságlevele is tartalmazza — nem tartozik a várhoz sem élelmiszert szolgáltatni, sem pedig vásárvámot fizetni, ezért ne bántsák szabadságát.6 1 A város kiváltságlevelét biztosan nem a szent királyok valamelyike állította ki. Ha figyelmesen elolvassuk az oklevél fogalmazását, nem is az itt idézett, a kiváltságlevélből vett két szabadságot tartották a szent királyok szabadságának, hanem azt a sokkal általánosabb jogot, hogy a királyi és királynéi városok nem tartoznak a várnagyi joghatóság alá. Regi elv volt ez, a 13. századtól kezdődően számos városi kiváltságlevél különböző módon meg is fogalmazta, csakhogy a szent királyok korában ezt aligha írták le. A 14. század közepén nem is ez volt a fontos. Egy nagyon régi szabadságot idéztek, aminek az eredete homályba veszett, de a városi jogok legalapvetőbbikéről volt szó, hiszen egy város attól lett szabad, hogy kivették az ispán fennhatósága alól. Ezt a városi jogállás alapjául szolgáló kiváltságot aztán, mint az alapjogok egy részét, a szent királyokhoz kapcsolták. A szent királyok szabadságának legkülönösebb említése az 1437-ben felkelt erdélyi parasztok és a nemesek közt kötött első kolozsmonostori egyezségben maradt fenn. A felkelés korai szakaszában a korábbi szabadságoknak a visszaszerzése, amelyeket a szent királyok e Magyarország minden lakosának adtak és engedélyeztek, kiemelkedő szerepet játszott. A kolozsmonostori konvent előtt kiállított egyezség — az önmagában álló szabadság szót nem számítva — ötször emlegeti e kifejezést, ezen kívül egy teljes cikkely foglalkozik vele. A felkelők meg voltak győződve arról, hogy a királyi levéltárban fellelhető Szent Istvánnak egy oklevele, amelyik Szent István király szabadságait tartalmazza, ebben pedig a cenzus, az ajándékok és a robot teljesítésére nézve eligazítást találnak.6 2 A kolozsmonostori egyezség azonban e hol Szent István-i, hol meg szent királyoktól eredő szabadságnak vagy szabadságoknak egy szélesebb értelmét is ismeri. Ezek a szabadságok a nemesek jóval korábban kialakult szabadságaihoz hasonlatosak, és egy általános, mindenre kiterjedő jogviszonyt értettek alatta. Ha ez a libertás — ahogy ők hitték — Magyarország minden lakosára kiterjed, akkor nem született-e itt meg a szabadságnak egy, a maihoz hasonló értelme? A kolozsmonostori konvent falai között sem a jobbágyok szószólói, sem a nemesek, sem pedig a szavaikat latinul írásba foglaló konventi jegyző — minden bizonnyal a parasztok dühének később áldozatul eső Balázs mester — nem előlegezték meg a koraújkori filozófusok természetjogból levezetett szabadság-felfogását.6 3 Az eddig felsorolt szabadságok — akár Szent István, akár Szent László, akár a szent királyok adományának hitték őket — kiváltságot vagy előjogot jelentettek. A kolozsmonostori egyezség fogalomhasználata semmiben nem különbözött ettől. A parasztok felfogása szerint hiába illették meg e szabadságok az ország minden lakosát, továbbra is kiváltságok vagy előjogok maradtak, csak ezúttal nem keveseké, hanem mindenkié. A felkelés bu-61 Kovachich: Foraulae I. 46. 62 pro reacquirendis et reobtendis pristinis libertatibus per sanctos reges cunctis huius regni Hungarie incolis datis et concessis - Demény Lajos: Paraszttábor Bábolnán. Együtt a hűbéri kizsákmányolás ellen. Bukarest 1977. 247. 63 Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei (1289-1556). Bp. 1990. 52.
