Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Bordás-Giesz István: 1939: Kárpátalja. Kárpátalja területi és történeti földrajzi összefoglalása 159
164 BORDÁS-GIESZ ISTVÁN A magyar külpolitika célja, a többségében ruténok lakta Kárpátalja visszafoglalásával a következők voltak: a kisantant gyűrűjének fölszakítása, a közös határszakasz létrehozása a hagyományosan barátnak tartott Lengyelországgal, valamint az ugyancsak hagyományos törekvés, a Varsótól Rómáig Budapesten áthúzódó tengely megteremtése. Gazdasági szempontokat figyelembe véve a Kárpát-medence legcsapadékosabb területe ez, a kárpátaljai terület. Az itteni folyók ideálisan duzzaszthatóak. Ez egyrészt az Alföld elengedhetetlen öntözővizét szolgáltathatja, másrészt energiaforrás. Fontos megemlíteni, hogy már 1918-ig nagyjából tucatnyi víztározó és vízierőmű terve készült el erre a térségre.1 3 Ezek voltak tehát a politikai és gazdasági indokai a tervezett revíziós lépésnek. Bródy az október 25-i prágai közös minisztertanácson előállt (a magyar kormány) népszavazási tervével. Saját pártja is leszavazta, továbbá megfosztották miniszterségétől, majd vizsgálati fogságba vetették, felszínre került magyar kapcsolatai miatt. Bródy a prágai minisztertanácson annak a határozott kívánságának adott hangot, hogy a rutén kérdés csak népszavazással juttatható kielégítő megoldáshoz. Indokolta ezt azzal is, mivel szerinte Ruszinszkónak déli és északi területre való szétszakítása által a rutén nép véglegesen elveszti életlehetőségeinek alapját, s így a Csehszlovák állam keretén belül inferioritásba süllyed. A prágai kormány kinevezte ezt követően a nyíltan ukrán szimpatizáns Volosin kormányt, és katonai téren is elkövetett mindent, hogy a Ruténfoldön kitört népi forradalmat elfojtsa, s ezzel a rutén nép önrendelkezési szándékát megakadályozza. Az 1939. október 26-án hatalomra került Volosin Ágoston érdekei egybeestek Kárpátalja sorsát illetően a német érdekekkel. Ennek alapján Kárpátalja kiindulópontja lett volna a kommunistáktól megtisztított Ukrajna létrehozásának. Az ügynevezett Szics-gárda megszervezése is Volosin nevéhez fűződött, mely teljesen gyökértelen volt a ruszinok körében. Hiszen az egykori ukrán katonai (Zaporozsje-szics) szervezetet vették megalkotásánál mintául. A magyar és lengyel kormány az űj cseh határokat csak akkor volt hajlandó garantálni, ha a szlovák, de főleg a rutén népszavazást elrendelik. Lengyelország és Magyarország diplomáciai akcióba is kezdett a rutén önrendelkezési elv nemzetközi elismertetése tekintetében. Ezt a célt szolgálta Beck lengyel külügyminiszter romániai látogatása, valamint Hóry András rendkívüli magyar követnek Becknél, illetve Lubienszky varsói külügyi kabinetfőnöknek Kánya Kálmánnál tett látogatása és tárgyalása is. E munkát nagyban elősegítette és erkölcsileg mindenben igazolta az a „nem elhanyagolható méretű megmozdulás", aminek eredményeképp először 386, majd ezt követően további 117 rutén község nyilvánította ki csatlakozási szándékát Magyarországhoz.14 A rutén kérdés önrendelkezési elvvel való megoldását kezdetben az olasz sajtó is egyértelműen a magyar érdekeknek megfelelően kezelte. Azonban Németország a müncheni elvekben lefektetett szigorúan etnikai kérdések rendezésére látott csak lehetőséget. Az olasz külügymi-13 Hajdú Z. (1998) Magyar víztározó- és vízierőmű építési tervek az Északkeleti-Kárpátokban a II. világháború végéig In: Boros László, Kárpátalja, Bessenyei György Tanárképző Főiskola Földrajz Tanszéke és a TIT Jurányi Lajos Egyesülete, Nyíregyháza, 1998, 159-164. 160. 14 Külügyi Szemle (1939) XVI. 1. - Budapest, 82 - 84. 83.
