Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Varga E. László: Orlowski Leó budapesti lengyel követ visszaemlékezései II. 1389
ORLOWSKI LEÓ VISSZAEMLÉKEZÉSEI 1399 vel, kitartva álláspontom mellett, hogy Hitler nem habozik bennünket megtámadni szeptember 1-je előtt. Nem tudom, hogy a tábornok emlékszik-e erre, de nemrég Lepkowski emlékeztetett engem erre a beszélgetésre. A bőrünkre történő német-szovjet megegyezés, márcsak a történelmi példákat is fígyelembevéve mindig is lehetséges volt, igaz, ez még 1939 elején valószínűtlennek tűnt. Igencsak meglepődtem a Lengyelország felosztására irányuló titkos német-szovjet tárgyalások hírén. Néhány nappal Varsóból Budapestre érkezésem után, május közepén jelentkezett nálam egy bizonyos Steiner 53 ügyvéd, aki bizonyos ideig, Jan Szembek54 követsége idején a Lengyel Köztársaság Követségének jogtanácsosa volt. Ebből következően továbbra is kapcsolatban maradt a követséggel, időnként bejárt csevegni az irodába a lengyel-magyar kapcsolatokról, amelyekben jól tájékozott volt. (Steiner a II. világháború alatt megváltoztatta a nevét) Nagyon szomorú arccal, de kikötve, hogy a kérdés bizalmas jellegű, sem többet, sem kevesebbet, csak annyit mondott, hogy „Lengyelország újabb felosztását célzó német-szovjet tárgyalások hírei eljutottak Budapestre". Igen éles hangon utaltam Steinernek hasonló hírek valószínűtlenségére, és a végén megjegyeztem, hogy a hír hitelessége annak forrásától függ. Steiner határozottan kijelentette, hogy semmi esetre sem fedheti azt fel, de ennek ellenére kitartott annak komolysága mellett. Kijelentettem neki, hogy ebben az esetben az ennyire szenzációs és valószínűtlen hírt pletykának kell tekintenem. Steiner távozása után azonnal magamhoz kérettem Kazimierz Mycielski55 urat, a követség kiegyensúlyozott, eszes titkárát és elmondtam neki a látogatás lefolyását. Abból indultunk ki, hogy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja, arra a meggyőződésre jutottunk, hogy nem teljesen kizárt ennek a nem mindennapi hírnek a valószínűsége, ami sajnos olyan embertől származott, akinek ugyan semmit sem lehetett a szemére vetni, s velünk szemben jóindulatú volt, de nem töltött be olyan tisztséget, ami lehetővé tette volna számára, hogy ilyen szigorúan őrzött politikai hír birtokába jusson. Mindketten azon a véleményen voltunk, hogy lehetetlen Beck külügyminiszternek olyan számjeltáviratot küldenem, amelyben nem jelölhetem meg, ha nem is a hír forrását, de még azt a diszkrét és gyakran használt formulát sem alkalmazhatom, hogy „komoly fortámadás napján a kormánnyal együtt a szövetséges Romániába menekült, ahol internálták. Miután ő és kormánya lemondott, az internáltak közül magánemberként egyedül ő távozhatott, 1939 decemberében Svájcba. Részletes életrajzát lásd: PSB. T. XXII. 1977. 143-148. 63 Dr. Szanyi (Steiner) Andor, 1939-ben a Magyar-Lengyei Kereskedelmi Kamara elnöke. 54 Szembek Jan, gróf (1881-1945) - Bécsben a Theresiánumot és a Konzuli Akadémiát végezte. 1905-08-ig Boszniában a Landesregierung (tartományi kormány) referense. A szolgálatból saját kérésére távozott. Nagy önuralom jellemezte, átlagon felüli intelligenciával rendelkezett. Németül, franciául anyanyelvi szinten, románul, magyarul jól beszélt. A Tanácsköztársaság előtt 1919. március 15-én nevezték ki a magyarországi lengyel misszió vezetőjének. Bécsből látta el feladatát, Budapestre csak augusztus 9-én érkezett. Megbízólevelét október 9-én adta át, mint a lengyel kormány delegátusa (Külügyi Közlöny 1921 6. sz. 71.), követként szolgál itt (1921-24), majd Brüsszelben (1924-1927) és Bukarestben (1927-1932). 1939. szeptember 30-ig külügyi államtitkár. Románián keresztül Beck külügyminiszter megbízásából 1939. szeptember 19-én érkezett Budapestre. A kormányzó nem fogadta. A követségen Esterházy Jánossal és Szapáry Antallal tárgyalt, majd Párizsba távozott. A Sikorski kormány nem tartott igényt szolgálataira. 55 Mycielski Kazimierz, gróf (1904-1985) - jogi doktor, 1928-tól hivatásos diplomata. 1937-39. augusztus 25-ig a budapesti lengyel követség titkára.
