Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hornyák Árpád: Magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatok 1918-1927.Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság 1307
Hornyok Árpád MAGYAR - JUGOSZLÁV DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK 1918-1927 * Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság A világháború befejezését követő zűrzavaros időszakban a belgrádi vezetés elérkezettnek látta az időt, hogy lépéseket tegyen az egységes délszláv állam megteremtéséhez szükségesnek tartott területek megszerzésére. Az Osztrák-Magyar Monarchiától áhított területek megszállására a jogi alapot a padovai fegyverszünet adta, majd annak végrehajtásáról és mértékéről — utólag — a november 13-án megkötött belgrádi katonai konvenció rendelkezett.1 Az egyezmény kijelölte Keleten és Délen a demarkációs vonalat, amely a Beszterce-Maros-Szabadka-Baja-Pécs vonalon hűzódott. A konvenciótól, amelyet a szerb kormány nevében Misic vajda, a magyar kormány nevében Linder Béla, a francia keleti hadsereg nevében pedig Paul-Prosper Henrys tábornok írt alá, mindhárom aláíró fél mást várt. A szerbek azt remélték, hogy általa szentesíthetik a padovai fegyverszünetet követő időszak foglalásait, amelyet majd a4 békekonferencia is jóváhagy. Francia részről abban bíztak, hogy az egyezmény révén sikerül megalapozniuk politikai és gazdasági befolyásukat a térségben, illetve bizonyos stratégiai pontok — amelyek megszállását mindkét dokumentum lehetővé tette a szövetségesek részére — és a közlekedési hálózat megszerzésével felvonulási terepet biztosíthatnak előbb Németország, majd Szlovákia irányába. Ehhez kapcsolódva a francia vezetés az erdélyi pontok megszerzésével kívánta biztosítani Erdély zavarmentes átadását a románoknak, akikre az oroszországi intervencióban messzemenőkig számítottak.2 Ettől szögesen eltért a magyar kormánynak a konvencióhoz fűzött reménye. Károlyi Mihály mindenekelőtt időt akart nyerni a békekonferencia összeüléséig, és elkerülni az ország utódállamok által történő megszállását. Az ellen nem volt kifogása, hogy a nagyhatalmak maguk csapatokat küldjenek az ország területére, * A tanulmány az OTKA TS 040695 kutatási program keretében készült. A tanulmányhoz felhasznált angol levéltári források felkutatását a Magyar Ösztöndíj Bizottság Magyar Állami Eötvös Ösztöndíja tette lehetővé. 1 Magyarország irányában ez a határ Orsava felett húzódott a Dunától a hegylánc mentén északra a Marosig (Aradot, Lúgost és Lippát Romániának hagyva), követve a Marost a torkolatáig, majd a Dráva irányába haladva (Szabadkát és Baját Szerbiának hagyva) elérve a Murát, annak mentén Leibnizig. Ljubinka Trgovcevic: Naucnici Srbije i stvaranje Jugoslovenske drzave 1914-1920. Narodna knjiga, Srpska knjizevna zadruga Beograd, 1986. 270. Ehhez képest a belgrádi konvenció aláírásáig a szerb csapatok megszállták Barcsot, Szigetvárt és Pécset is, amelyekről az eredeti elképzelésben nem volt szó. 2 A konvenció megkötéséhez fűződő francia érdekekről bővebben lásd Ormos Mária: Padovától Trianonig. Budapest, 1984. 59-93. (a továbbiakban: Padovától)
