Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Erdődy Gábor: Belgiumi liberális katolikus hírlapok a magyarországi változásokról 1848-1849-ben 1179

BELGIUMI KATOLIKUS LAPOK MAGYARORSZÁGRÓL 1848-49-BEN 1201 valódi szándéka azonban arra irányult, hogy lecsillapítson egy pártütő zajongó kisebbséget, nem pedig arra, hogy elfojtson egy igazi nemzeti fellendülést, és ígéretet tett arra, hogy a jövőben a korona csupán a viszályban közvetítő és békéltető szerepét hajlandó magára vállalni. Határozottan visszautasítja ugyanakkor szándékai meghamisítását, és annak gyanúját, mintha újra bitorolni akarná azokat a törvényes jogokat, melyek gyakorlásáról nemrég a néppel megegyezett. Beszámol a cikk arról is, hogy csapataihoz intézett kiáltványában a „császár" tiltakozott a magyar minisztérium intézkedéseivel szemben, engedelmességre szólítva fel azt az egység és a testvériség szellemében, melyeket követve -— reményei szerint — elháríthatok lesznek az ellenséges összeütközések. Az írás szerzője azonban arra a megállapításra jut, hogy a háború és az anarchia által feldúlt Magyarország egyáltalán nem mutat hajlandóságot a beszéd meghallgatására. A folytatásban elmondja, hogy Lamberg meggyilkolását követően ideiglenes kormány alakult Pesten, s a legalapvetőbb tények ismeretét nélkülözve, vagy tudatosan figyelmen kívül hagyva úgy állítja be, mintha annak „hatalmát" a parlament jóvá sem hagyta volna. Tanulságként és összegzésként arra a tájékozatlanságot rosszindulattal társító, a Nyugaton ez idő tájt elteijedő negatív sztereotípiát alkalmazó következtetésre jut, hogy a magyarok rosszul választották meg a pillanatot a többi népcsoport feletti nyelvi despotizmusuk, valamint nemzeti felsőbbségük megalapozására. Az érintett népek ugyanis harcosabbak, mint a magyarok, hegyeik körülzáiják a magyar síkságot, és a körülmények előrevetítették, hogy a hegyeikből leereszkedőkkel a magyar parasztok össze fognak fogni „a magyar arisztokrácia és büszke köztársaságuk elpusztítására" — veszi át és továbbítja automatikusan a saját áprilisi állásfoglalásaival teljesen ellentétes, a valós történelmi tényeket immár duiván meghamisító előítéleteket. Hozzáteszi ugyan, hogy az általa idézett gondolatmenetet valakik erősen sugallták a szlávoknak, megfoghatatlan naivitásról téve tanúbizonyságot fel sem merül azonban benne, hogy éppen a Habsburgok állnak a jelenség mögött. Elképzelhetőnek tartja, hogy az ausztroszláv mozgalom végül is jó szolgálatot tesz Németországnak a Duna népei sorsának meghatározásával a tengerig, és képesnek tartja azt olyan erős bástya kialakítására a Kárpátok övezetében az oroszok ellen, mint amilyent Lengyelország speciális geopolitikai adottságai következtében sosem hozhatott létre, mivel a lengyel síkság a cári expanzió megállítása helyett egyenesen vonzotta a hódítót. A magyai' kérdés tehát egyértelműen a brüsszeli katolikus hírlap érdeklődésének középpontjába került, a korábbi rokonszenv helyére azonban határozottan és egyoldalúan az ausztroszlávok, illetve a horvátok támogatása lépett. Október 11-én egyenesen azt jósolja, hogy közeleg az osztrák-magyar válság megoldása, melyben a magyarok utolsó esélyüket kockáztatják kétségbeesett, reménytelen erőfeszítésükkel. Utal a magyai- országgyűlést feloszlató, a királyság területén hadiállapotot kihirdető és Jellacic bánt valamennyi polgári és katonai hatalom gyakorlásával felruházó október 3-i „császári kiáltvány" kihirdetésére. Egyenesen megdöbbentő, hogy a liberális-alkotmányos rendszerére joggal oly büszke orgánum munkatársában fel sem merül annak szándéka, hogy a magyar viszonyok megismerésével kísérletet tegyen azok megértésére, az uralkodói döntés alkot-