Századok – 2002
Tanulmányok - Tusor Péter: A magyar hierarchia és a pápaság a 17. században III/527
538 TUSOR PÉTER vezetése számára mind nyilvánvalóbbá lett, hogy a római központ érdemi támogatására semmilyen téren sem számíthat. Kezdték felismerni, hogy a katolicizmus további térnyerése csak belső erőforrásokra támaszkodva, kizárólag államegyházi keretek között lehetséges. Pázmány ezért terjedelmes emlékiratokban rendszerezte az államegyházi ideológiát. Ervei mindazonáltal nem voltak alkalmasak arra, hogy a püspökkinevezésekkel, a különféle pápai iratok, engedélyek, felhatalmazások megszerzésével, a Kúriának fizetendő illetékekkel kapcsolatos, egyre szaporodó problémáknak elejét vegyék.3 4 A mind nyilvánvalóbbá váló válság tetőpontját az 1630-as évek végén érte el. 1639. szeptember 25-én a esztergomi érsekség akkori székhelyén, Nagyszombatban az ország új prímásának, Lósy Imrének (1637-1642) felszólítására a püspöki kar kizárólag azért ült össze, hogy a Barberini-pápa pontifikátusa alatt felgyülemlett problémákat megtárgyalja. A konferencia összehívását a Habsburg-uralkodó, III. Ferdinánd (1637-1657) is támogatta. Anyagát a római császári követ jelentései, javaslatai alapján a bécsi udvari magyar kancellária, személy szerint Lippay György egri püspök, királyi kancellár, a későbbi esztergomi érsek állította össze.35 Az értekezleten — amely éppen a Franciaországban minden korábbinál élesebben fellángoló gallikán vitákkal párhuzamosan zajlott — a magyar püspöki kar Róma ellenében egyöntetűen az egyházi javadalmak feletti legszélesebb körű királyi kontroll (ius supremi patronatus) fenntartása mellett foglalt nyíltan és hivatalosan állást. Olyan egyházmegyék esetében is, amelyek ideiglenesen nem tartoztak a magyar korona fennhatósága alá (Erdély, Szerém, Bosznia, Spalato, Zára, Trau, Sebenico, Scardona, Corbavia etc.). A magyar püspökök az oszmánok elleni harca hivatkozva évszázados, szerzett jogként követelték, hogy bulláikat kizárólag díjmentesen (per viam secretam) állítsák ki. Újjászervezték a római magyar képviseletet is. Egy önállóan működő, az egész magyar egyházat kizárólagos joggal képviselő ügyvivőt választottak (ágens praelatorum regni Hungáriáé in Űrbe).36 Az értekezlet tényét és az ott elhangzottakat a Kúriában kifejezetten rossznéven vették. A pápai diplomácia lépéseket tett a császári udvarban a Pázmány felfogásánál radikálisabb, részben már episzkopalista tételeket (mint például a 34 BAV Barb. Lat., vol. 6905, 16r-17v ., vol. 7072, 44r-45v ., vol. 7002, fol. 124r., Petri cardinalis Pázmány epistolae collectae. n. 945 és 960., Galla Ferenc: Simándi István választott erdélyi püspök pápai kinevezésének ügye. In: Notter Antal Emlékkönyv. 561-587. 35 Litterae et scripta per principem Bozzoli Roma transmissa MOL MKL Propositiones et opiniones (A 33), fasc. s.d., fol. 1041-1043., és ÖStA HHStA Reichshofkanzlei, Protektorat, Fz. 1, fol. 147-149., a konferenciára szóló meghívók: Arkiv za povjestnicu Jugoslavensku. X. ed. Ivan Kukuljevic, Zagreb 1869. 184-185 és Esztergomi Főszékeskáptalan Magánlevéltára, Capsae ecclesiasticorum, caps. 14, fasc. 4, n. 7. 36 A konferenciáról Bécsbe küldött felterjesztés, mellékletei és kísérőlevele: AP AEV n. 204, fol. 22-33., Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár, Kézirattár, Jesuitica (118), vol. A 35/11., valamint III. Ferdinándnak az értekezlet nyomán Rómába küldött levelei: MOL MKL Conceptus expeditionum (A 35), n. 381. 383-385/1639. - A konferencia egyik fő szervezője, Lippay kancellár emlékirata a bécsi nunciushoz a magyar püspökségekről (Vescovadi d'Vngaria): ASR Archivio Santacroce, busta 11561158 (Y7-Y8-Y9), vol. 1156 (Y7) (Negotiati Diversi Nuntiatura di Germ[an]ia) s.f.., Lósy Imre esztergomi érsek figyelmeztetése Vinkovich Benedek zágrábi püspökhöz, hogy római ügyeinek intézésében a magyar püspökök közös ágensének szolgálatait vegye igénybe: Arhiv Prvostolnoga Kaptola (Zagreb), Acta Capituli Antiqua, fasc. 117, n. 74., vö. még Remigius Ritzler: Die Bischöfe der Ungarischen Krone. RHM 13 (1971) 127-164.
