Századok – 2002

Közlemények - Nógrády Árpád: A földesúri pénzjáradék nagysága és adóterhe a késő középkori Magyarországon II/451

460 NÓGRÁDY ÁRPÁD i tület fél tucat birtoka; a Kis-Kárpátok lábai előtt, a mai Fekete-víz mentén fekvő Körmösd, Papfalva és Torony, a Csallóköz nyugati végén található Vők, valamint a nagy sziget derekán elterülő Vásárút és Nyárasd vonatkozásában az elemzés lehetőségét biztosítja. Egyrészt fennmaradt két rövid, összesített feljegyzés e falvak 1474. és 1479. évi gabonatizedéről. Másrészt, egészen kivételes módon, a települések adóegység-számain és évi rendes cenzusán túl, a káptalan által a közösségekre kivetett taxa extraordinaria összegét is ismerjük a fenti évekből. Azt persze tudomásul kell venni, hogy eredményeink még a Csallóköz, e vitathatatlanul elsőrendű gabonatermő vidék esetében is részlegesek s mai szemmel nézve nagyon pontatlanok lesznek, ám az inkább csak bizonyos arányokat felvázolni hivatott adatoknak eléggé meg nem becsülhető hozadéka az, hogy a töredékesen ismert paraszti termelés és a mai ismereteink szerint gyakorlatilag teljesnek tekinthető adózás eredőjeként a hajdanvolt jobbágyterheknél jóval magasabbat mutat, s így a következtetéseket eo ipso erősíti. A középkori Magyarországon meghonosodott gyakorlat szerint az egyes káptalanok általában birtokaik teljes tizede felett rendelkeztek. így volt ez a pozsonyi Szent Márton egyház esetében is.3

0

A kis feljegyzés adatait tehát az esztergomi érsek tizedrészesedésével nem kell kiegészíteni, azokból egyenes úton jutunk el a települések gabonaterméséhez. Bizonytalansági tényező, persze, így is akad bőven, hiszen a szemnyerés pontos ismeretének hiányában egy 1552-ből származó cséplésjegyzékkel és a számadások némely tételével kellett operálni, továbbá a gabona árát is csak a pozsonyi piac egyfajta „középértékén" s nem konkrét helyi adásvételek nyomán kialakított értéken állt módomban számolni.31

Ráadásul, lévén a Liber proventuum számadáskönyv és nem urbárium, gyakran az adóegységek számát közvetett úton kellett meghatároznom. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezek a nehézségek a középkori magyar gazdaságtörténet-írás természetes velejárói, s hogy e néhány település (minden viszonyítás kérdése) még mindig kimagaslóan jó forrásadottságokkal rendelkezik. Lássuk tehát az adatokat annak előrebocsátása mellett, hogy a kepe másfél pozsonyi mérővel, egy mérő búza pedig 20 dénárral lett átszámítva32

, s a gabonatermés értéke ott is, ahol ezt nem jegyzem meg, természetesen mindig a tized levonása és a vetőmag negyedrésze nélkül értendő. Vők : Az 1474-ben 12 laneust számláló falu cenzusa összegszerűen nem volt magas, egy-egy telek után két részletben: Szent György és Szent Mihály ünnepe táján 40 dénárt fizetett gazdája. Ezen kívül még azt tudjuk, hogy a gazdaságok 2 dénár értékben úgynevezett sajtpénzt is adtak. Ugyanakkor gabonatermése 1474-ben 900 kepére azaz 1350 pozsonyi mérőre rúgott, ami az 1/4 rész vetőmag 30

A káptalan számadáskönyve a tizedek birtoklása ügyében biztonsággal eligazít. Holub: Zala megye 385. (A veszprémi egyházmegye példája.) 31

A cséplésjegyzék: MOL MKA Regesta decimarum (E 159.) Pozsony megye az 1552. évnél. A nagyszombati mérővel mért cséplés kerekítve 3 mérő/kepe (azaz 1,5 pozsonyi mérő/kepe) termésről számol be. 32

Az árakra ld. Pozsony város: 1473-1478 között: DF 277094-6 (Pozsony város lt. Kammerrechnungen 38-40) passim,; a Csallóköz árai valamivel alacsonyabbak: 17 dénár 1492-ből: DF 244129. (MTA Könyvtára, Kézirattár 487.), de az adat végrendeletből származik, illetve 16 dénár, de ez utóbbi nagybani ár és 700 somorjai szapu (26-28 tonna!) búza eladására vonatkozik: DF 274847. (OA Galanta, Somorja A-12-136) és DF 274848. (OA Galanta, Somorja A 3- 2Г.;