Századok – 2002
Műhely - Mohácsi Gergely: Testkultusz és tömegtársadalom. A budapesti strandfürdők alapításának rövid története VI/1471
1476 MOHÁCSI GERGELY tekintettel az intézmény nem várt népszerűségére — a pesti oldalon lévő hajóhivatalnál megnyílt egy úszóiskola is, immár kizárólag civilek részére, ámbár katonai ellenőrzés alatt.1 8 A polgári Duna-fürdők virágkora 1827-ben nyílt meg Pfeiffer Ignác fürdője (a későbbi Diana fürdő), majd 1829-ben ezt követte Mayer György úszóiskolája a piaristák rendháza előtt, amely — 1834-es kibővítése után — az első hosszabb életű polgári Duna-uszodának bizonyult. A fürdőzők testi épségére itt szakképzett úszómesterek és őrök vigyáztak, és akik éppen nem úsztak, társadalmi helyzetük szerint „közönséges vagy különös, csinos fürdőszobákban"19 hódolhattak a fürdés egyre inkább polgári szenvedélyének. Maga a fürdőlétesítmény gerendákra épült, láncok, horgonyok és kötelek védték a víz sodra ellen. A reformkor lelkes civilizatórikus törekvései nem kerülték el a Duna-uszodák világát sem. Egy-egy Duna-fürdő a polgári nyilvánosság közkedvelt intézményévé vált, hiszen nemcsak azok jártak oda, akik űszni akartak, hanem — Mayer uszodájában például 6 krajcárért — külön jegyet adtak a nézőknek is. Híven a klasszikus polgári étoszhoz, ez a fajta nyilvánosság szinte kizárólag a férfiak tere volt. 1837-ben a Mayer-féle uszodában a nők csupán délelőtt 11 és délután 15 óra között fürödhettek (éppen a nap legforróbb óráiban), a többi idő kizárólag a férfiaké volt.20 A rendre természetesen a nők fürdőzése közben is a férfi úszómester és a „tengernagyszerű" férfi felügyelő vigyázott. A Dunában való fürdés jellegzetesen „úri" sporttá vált, melynek főként az egyre inkább nemzeti érzelmű középosztály tagjai hódoltak. A katonai uszoda sárga-fekete lobogójával szemben a pesti parton Mayer uszodájában nemzeti színű zászló lengett.21 Az 1840-es években már öt uszoda működik a Duna két partján, melyek közül kettőt is Nemzeti Uszodának neveztek el. A Dunában való fürdés fokozatosan a nyári hétköznapok megszokott eseményévé lett és ez természetes módon vonta maga után a Duna-uszodák számának a gyarapodását. „Budapesten 's vidéken folyvást szárazság uralkodik! E' héten néhányszor beborult ugyan az ég, de a' rögtön támadott szél csakhamar megsemmisíté az esőt óhajtók' reményeit. A hideg Duna-fürdőt annyi ember látogatja, hogy délutánokon fele is alig' részesülhet e' kellemes enyhülésében a látogatóknak. És 1 sokan, hosszas izzadás után, megunván a' várakozást, fürdés nélkül kénytelenek távozni. Jövő évre megbővítni szándék e' hasznos fürdőintézetet.2 2 szorítani, hogy a polgár immár saját maga gondoskodhasson testének edzéséről. Ez a változás Michel Foucault szerint a modern társadalom megszületésének egyik elengedhetetlen feltétele. Michel Foucault Felügyelet és büntetés. A börtön története. Bp., 1990. 299. 18 Kelényi B. Ottó: A pesti Duna-fürdők történetéhez. História - Pest-Budai Emléklapok, 1929. 1. sz. 141-142. 19 Honművész, 1834. május 29. 341. 20 Honművész, 1837. május 11. 304. 21 Honművész, 1834. május 29. 341 22 Hírnök, 1839. augusztus 12. 1.
