Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Attila: Karászi Sándor bán és utódai II/385

394 ZSOLDOS ATTILA részét a Karásziak birtokolták.8 0 1327-ben megint Magyar Pál ellenében veszített pert Karászi Miklós, aminek következtében a szabolcsi Mázsa (Masa) nevű bir­tokától8 1 volt kénytelen megválni.8 2 A Karásziak vesszőfutása ezzel még korántsem ért véget. 1327-ben az egri káptalan beiktatta Fülöp nádort a tolvajok bújtatásának bűnében elmarasztalt Miklós (idem Nicolaus in crimine hospitalitatis inpense scienter furibus deprehen­sus et legitime convictus extitisset) devecseri birtokrészébe — nyilván a bírót illető kétharmadról van szó —, amit a király a maga részéről is helyben hagyott.83 Két év múltán a Karásziak újabb birtokukat bocsátották áruba: előbb Miklós, majd László adta el a Szabolcs megyei Berkesz őt illető részét Magyar Pálnak.8 4 Az eddig felsorakoztatott adatok főként Miklós ballépéseiről tanúskodnak, ám fivére, László sem maradt el mögötte. 1328-ban pert vesztett Perényi Orbán fia Miklóssal szemben, mivel egyetlen idézésre sem jelent meg az ügyben — még azt követően sem, hogy ellenfelét tizenöt napra beiktatták karászi birtokrészébe —, így aztán Nagymartom Pál országbíró minden birtokának elvesztésére ítélte.85 Perényi Miklós nem is habozott élni a lehetőséggel, s rendre kísérletet tett arra, hogy beiktattassa magát László birtokainak őt illető harmadrészébe: 1330-ban a szabolcsi Devecser,86 1333-ban a szatmári Vasvári,8 7 valamikor 1335 előtt pedig a szintén Szatmár megyei Csokaly8 8 került sorra. A devecseri iktatás rendben le is zajlott, Vasvári esetében azonban a — Káta nembéli Vasvári8 9 — Rafael fia Pál fia Tamás, Csokalyt illetően pedig — Vajai9 0 — Ábrahám fiai, János és Mihály és — Madai9 1 — Jakó fia Lőrinc ellentmondással éltek.9 2 Az utóbbiak arra alapozták ellentmondásukat, hogy Karászi Sándor csokalyi birtokrészét a szomszédság jogán (.ratione vicinitatis et commetaneitatis) magukhoz váltották az ítélet után, ezért aztán Perényi Miklós kénytelen volt lemondani annak birtokbavételéről.93 Ha­sonló lehetett a helyzet Vasvári esetében is, mindenesetre az ottani ellentmondók is megtarthatták Karászi László egykori birtokát. 80 1324: Zichy I. 265. 81 Vö. Németh P.\ A középkori Szabolcs i. m. 130-131. 82 1327: DL 2413. - A birtok ismeretlen módon került a Karásziak kezére, vélhetően a Drugh fia Sándor által szerzett javak közé tartozik. 83 1327: DL 2472. 84 Zsigmondkori oklevéltár I-VI. Összeállította és szerkesztette Mályusz Elemér, Borsa Iván. Bp. 1951-1999. (a továbbiakban: ZsO) V 1265. sz., vö. még 1324: DL 31 202. 85 1330: AO II. 501-505. 86 1330: AO II. 504. 87 1333: Erdélyi Múzeum 54. (1992) 85. (9. sz.). 88 É. n. [1329-1335 k.]: DL 96 184. 89 Vö. Karácsonyi J.\ i. m. 774. 90 Vö. Anjou-kori oklevéltár VIII. (1324). Szerk. Blazovich László. Bp.-Szeged 1993. 215., 222, 224, 262. sz-ok. 91 Az azonosításban Németh Péter barátom sietett a segítségemre, lekötelező szívességét ezú­ton is köszönöm. 92 1333: Erdélyi Múzeum 54. (1992) 85. (9. sz.) és é. n. [1329-1335 kJ: DL 96 184. 93 1335-ben aztán Miklós és László anyja, Klára, aki akkor már Hontpázmány nembéli Deme­ter fia Ders — vö. Karácsonyi J.: i. m. 640. és Leszármazási táblák a magyar középkor kutatásához (13-16. század). Összeállította Engel Pál. Bp. 1995. (kézirat) — felesége volt, sikertelenül próbálko­zott meg Csokaly visszaszerzésével (1335: DL 96 184.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom