Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Buza János: A magyar és a török dukát árfolyama a 16. század közepén IV/889
A MAGYAR ÉS A TÖRÖK DUKÁT ÁRFOLYAMA A 16. SZ. KÖZEPÉN 891 egyes szemtanúk azonban ettől eltérő adatokat is feljegyeztek. Hans Dernschwam, a Fuggerek kitűnő megfigyelőnek bizonyult faktora, szerint 1553-ban a magyar aranyforintot Isztambulban 57 akcséban számították,17 más összefüggésben 80.000 akcsét 1366 dukáttal vett egyenlőnek, ami 58 1/2 akcsényi kurzusra enged következtetni 1554-ben, de még ugyanebből az esztendőből 59, illetve hatvan akcséra rugó árfolyamot is feljegyzett.1 8 Ogier Ghiselin von Busbeck korábbi tudósításából — közvetett módon — ugyancsak 60 akcséban számított dukátkurzust kapunk.19 Minden bizonnyal ide vezethetők vissza a későbbi európai adaptációk azzal az egyszerűsítéssel, hogy az Oszmán Birodalomban 1 korona 50 akcsét, a török, a magyar dukát és a velencei zecchino pedig egységesen 60 akcsét ért.2 0 A magyarországi török uralom kezdetén, Esztergom elfoglalását követően a török, a különböző európai, a magyar, a khioszi és a sérült aranyakat 55-60 akcséban számították.2 1 Ha azonban a későbbi budai török számadáskönyvek adatait összehasonlítjuk az Oszmán Birodalom központjából származó árfolyamokkal, akkor számottevő különbséget láthatunk. Az isztambuli 57-60 akcsényi kurzussal szemben Budán 1558-ban jóval magasabban, 75-80 akcséban számították az ép, illetve 70 akcséban a csonka aranyakat. Legmagasabbra, 80 akcséra értékelték a török, 75-75 akcséra a khioszi és a magyar, továbbá a különböző — nyilván európai — aranyakat, illetve 70 akcséra a kopott vagy sérült, esetleg tudatosan súlycsökkentett aranyakat.2 2 A török arany isztambuli, illetve budai kurzusa közötti árfolyamkülönbséget úgy is értelmezhetjük, hogy Budán 33,33%-os ázsiója volt az Oszmán Birodalom kulcsvalutájának, s a magyar és a török arany közötti árfolyamkülönbség 6,25%-os többletet jelentett a török aranyforint javára. Ez utóbbi — bár igen szerény mértékben — szintén meghaladta az isztambuli ázsiót, amely a török és a velencei dukát árfolyamát nézve 5%-ot rótt a magyar dukátra. Az East Studies 6 (1975) 12., ill. ezt az értéket veszik át az Oszmán Birodalom fennhatósága alatti területek pénzértékviszonyainak dokumentálására, pl. Helene Antoniadis-Bibicou: Griechenland 1350-1650., in: Europische Wirtschafts- und Sozialgeschichte vom ausgehenden Mittelalter bis zur Mitte des 17. Jahrhunderts. Hrsg. von Hermann Kellenbenz. Handbuch der europischen Wirtschafts- und Sozialgeschichte Stuttgart, 1986. Bd. 3. S. 1219. A kézirat lezárását követően értesültem Sevket Pamuk pénztörténeti munkájáról, amelyet már — legnagyobb sajnálatomra — nem vehettem figyelembe. 17 Hans Dernschwam: Erdély. Besztercebánya. Törökországi útinapló. Közreadja: Tardy Lajos. Budapest, 1984. 201. 18 Dernschwam: 243-244. 19 „... von Busbeck... bewertet die Krone mit 50 aqe, wobei 6 Kronen 5 Dukaten gelten." Walther Hinz: Islamische Whrungen des 11. bis 19. Jahrhunderts umgerechnet in Gold. Ein Beitrag zur islamischen Wirtschaftsgeschichte. Wiesbaden, 1991. 42-43. Ha 1 korona = 50 akcse, illetve 6 korona = 5 dukát, akkor 6 χ 50 = 300, illetve 300: 5 = 60, azaz 1 dukát = 60 akcse. 20 „Apud Turcas aspri 50. valent unum coronatum", illetve „In imperio Turcico Turcici et Vngarici ducati, ut et Veneti Cecchini (Zekin) aurei valent in argento octo Sajetos, vei aspros 60." Dániel Angelocrator: Doctrina de ponderibus monetis et mensuris per totum terrarum orbem usitatis. Farncoforti, MDCXXVIII. 39., 52-53. 21 Mehmet Ipcioglu: Kanuni Süleimanin Estergom (Esztergom) Seferi 1543. - Yeni bir kaynak. The Journal of Ottoman Studies X. Istanbul, 1990. 151-152. Ε jegyzetért teljes egészében Dávid Géza tanszékvezető egyetemi tanár urat illeti a baráti köszönet. 22 Fekete Lajos - Káldy-Nagy Gyula: Budai török számadáskönyvek 1550-1580. Budapest, 1962. 279-283., et passim, illetve Hegyi Klára: A török hódoltság és pénzforgalma. Numizmatikai Közlöny LXXXVI-LXXVII (1987-1988) 78-79.
