Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
606 HÁMORI PÉTER Hasonlóan a magyarországi, államsegélyből megvalósított ínségmunkákhoz, a belügyminiszter a Felvidék esetében is kikötötte, hogy az állam által folyósított pénzek kizárólag munkabérre fordíthatók, az esetleges anyagköltséget pedig az önkormányzatoknak kell fedezniük.22 2 Ennek eredményeképpen a trianoni határ túloldalán lévő területekhez hasonlóan a kényszerhelyzetben lévő városok és járások maradandó értéket csak ritkán teremtő munkákat végeztettek a rászorulókkal: jobb esetben homok-, sóder vagy kőbányászatot, útépítést-kövezést, patakmeder-rendezést, rosszabb esetben utcatakarítást, esetleg fekáliahordást, dögtérrendezést.22 3 Ennek ismertében aligha meglepő, hogy a rászorulók nemigen lelkesedtek az új rendszerért.22 4 Az ellenérzéseket fokozta a közigazgatás egyes szereplőinek hozzáállása: „Mint a múltban, most is gondom lesz arra, hogy a munkáscsoportokat megbízható elöljárók felügyeljék; nem tűrünk kaszinózást, szószátyárkodást, politizálást. Ε rendszernek a fegyelmezési és nevelő hatása is szemmel láthatólag mutatkozik," - jelentette az 1939. téli ínségmunkáról a verebélyi járás főszolgabírája az alispánnak.225 Az ínségmunkarendszer felvidéki bevezetése összesen több, mint 2 millió pengőbe került,22 6 amihez képest az elért eredmények szerénynek voltak mondhatók.22 7 Mindeközben Pécsett, az anyaországi vármegye szociális tanácsadóinak országos értekezletén a szakértők körében nem arról folyt a vita, hogy a munkával való segélyezés jó-e avagy sem, hanem sokkal inkább arról: szükséges vagy szükségtelen rosszról kell-e inkább beszélni?22 8 Az, hogy a Felvidék esetében mégis 222 188.111/1933. XII. Bm. Bizalmas körrendelet az évi ínségenyhítő tevékenység megszervezése tb. Győr Város Levéltára, Polgármester Közig. Iratai, IV b. 1406. VIII. 567/1930. 223 Inségmunkák elszámolása. AMM. Komarno, II. adm. 59. dob. 123/1940. Léva város zárszámadása az 1939. évre és költségvetési előirányzata 1940-re. [Léva?], 1940. Losonc város zárszámadása, 1939. Losonc, 1940. Ungvár város thj. polgármesterének beszámolója az 1938. november -1940. áprilisi időszakról. Budapest, 1940. Kivételszámba ment a rozsnyói és az ógyallai járások és a visszacsatolt sátoraljaújhelyi külváros példája, ahol a szociális előadók kitartó szorgalmazására az ínségmunkásokat elsősorban óvoda- és egészségház-építési munkálatokon foglalkoztatták. SzTT. Lvt. 12669/69. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy olyan, csakugyan értelmetlen munkák végeztetésére, mint az ún. „ínségdombok" összehordatása egyes alföldi települések szélén, a Felvidéken nem került sor. 224 Még maga Imrédyné is kétnytelen volt elismerni, hogy az ínségmunkák bevezetése — szerinte csak kezdetben — visszatetszést szült. Magyar a Magyarért. A Felvidékért, im. 90. 225 A verebélyi járás főszolgabírójának jelentése az ínségmunkákról. SOA Nitra; Bars-Hont vármegye Alispánjának iratai, 937/1939. Zemplén vármegye alispánja még azt is kilátásba helyezte, hogy kizárják a földjuttatásból azokat, akik az ínségmunkát nem vállalják el. BAZ-SF Zemplén vm. alisp. közig, iratai, IV 1408. 12.164/1939. Megjegyzendő, hogy nem egy magyarországi szociálpolitikai szakértő is panaszkodott arra, hogy az ínségmunkások „fütyörésznek, nevetgélnek, amerikáznak". (Soproni Elek im. 264-265) 226 1 milliót a kincstár, 1.179.667 pengő 45 fillért a Magyar a Magyarért Mozgalom fizetett ki erre a célra. Emlékeztetőül: az egész trianoni országrész erre szánt költségkerete 4 millió pengő volt! 227 Bars-Hont vármegyében még a következő télen is legalább 600 éhező család volt (Bars-Hont vármegye alispánjának féléves jelentése az 1939. decembertől 1940. májusig terjedő időszakról. Léva, 1940.) 228 A magyar szociálpolitika feladatai, im. Megjegyzendő, hogy az előadók nem szabadon, hanem a jelenlévő Keresztes-Fischer belügyminiszter által megszabott témákról kellett, hogy szóljanak, ennek ellenére az értekezlet az addigi magyar szociálpolitikát — talán az ipari munkavállalók társadalombiztosítása kivételével — egyhangúan elégtelennek és szűkkeblűnek nyilvánította. (Keresztes-Fischer szerepére ld: Alfóldy Alajos és Erődy-Harrach Béla közlései, 1991. október 15-16 illetve 2000. február 17.)
