Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Ernuszt Zsigmond pécsi püspök rejtélyes halála és hagyatékának sorsa. (A magyar igazságszolgáltatás nehézségei a középkor végén) II/301
312 KUBINYI ANDRÁS a királynak nem kevés haszna lehetne.3 7 Mivel ez az országgyűlés választotta meg Werbőczyt negyedmagával rendi kincstartóvá,3 8 feltehetően a püspöki végrendeletek ügyének napirendre tűzése kiváló jogászunk ötlete lehetett. A végrendelet ügyének felvetése azonban káros hatást gyakorolhatott mind a felperes, mind az alperesek számára, Ernuszt feltehetőleg ezért nem volt hajlandó megjelenni a király előtt. 2.) A peres felek a) A Csáktornyái Ernuszt-család A család vagyonát a Dernschwam szerint zsidó3 9 eredetű Ernuszt János budai kereskedő szerezte.4 0 Először az 1457-1458-as pozsonyi harmincadnaplóban fordul elő a neve: mégpedig mint aki egyike a legjelentősebb árubehozónak. 151,88 forint vámot vetettek ki összesen az általa importált árukra — ez az összeg azért jelentős, mert 100 forint feletti vámot mindössze 6 pozsonyi és 8 nem pozsonyi kereskedő fizetett. A budai Hans Ernst fűszert, ezen felül szöveteket, késeket és kisebb tételben más árukat is importált.41 Pozsonyi kapcsolataira egy 1459. jűlius 11-i levele is utal.4 2 Elete közismert. A hatvanas évek elején már udvari szállító, 1464-ben harmincadispán, 1466-ban körmöci kamaraispán, 1467-ben a koronavám adminisztrátora, az év végén már kincstartó — eleinte Janus Pannonius főkincstartó mellett — 1469-től haláláig, 1476-ig egyedül kincstartó, Mátyás pénzügyigazgatási reformjai irányítója.4 3 1466-ban Tuz János királyi udvarmesterrel együtt jelentős bányavagyont vásárol Besztercebányán 6200 forintért, majd rövidesen megveszi Tuz részét is. 1469-ben udvari lovagként és a király keresztkomájaként is előfordul (compater).4 4 1470-ben — Szklabonya várát és Turóc megye örökös ispánságát kapja,45 1473. november 21-én pedig Mátyás szlavón bánnak is kinevezi.4 6 1474-től a csáktornyai és sztrigói uradalmak is Ernuszt birtokában vannak,4 7 ezzel ő lett a teljes 37 Josephus Nicolaus Kovachich, Sylloge Decretorum Comitialium Inclyti Regni Hungáriáé, I. k. Pesthini 1818, 315. Megjegyzem, hogy Hermann i. m. 123. 12. j. az 1522:36. t. c.-t idézi, a törvénytárban ugyanis téves kelettel és más cikkelyszámozással közölték. Corpus Juris Hungarici, Magyar Törvénytár, szerk. Nagy Imre, Kolosvári Sándor, Óvári Kelemen, Márkus Dezső, Bp. 1899, 800. Ott 35. és 36. t. c. található. 38 György Bónis, Ständisches Finanzwesen in Ungarn im frühen 16. Jahrhundert, in: Nouvelles études historiques publiées à l'occasion du Xlle Congrès International des Sciences Historiques par la Commission Nationale des Historiens Hongrois, I. k. Bp. 1965, 95. 39 Peter Ratkos, Dokumenty k baníckemu povstaniu na Slovensku (1525-1526), Bratislava 1957, 456. 40 Madzsar Imre, Ernuszt János és háza Budán, in: Századok 52. (1918) 56-71. 41 Kováts Ferenc, Nyugat-magyarország áruforgalma a XV században a pozsonyi harminczadkönyv alapján, (Társadalom- és gazdaságtörténeti kutatások 1.) Bp. 1902, 80, 144-145, 157, 170. 42 Archiv Mesta Bratislavy. Inventar stredovekych listín, listov a inych príbuznych písomností, vypracovali D. Lehotská, D. Handzová, V Horváth, Z. Hrabussay, N. Merglová, Praha 1956, 3298. sz. 43 Ld. fenn, 40. j. és Kubinyi András, A kincstári személyzet a XV század második felében, in: Tanulmányok Budapest múltjából 12 (1957) 30. 44 Dl. 38 867. 45 Df. 259 307. 46 Isprave 3 (1960) 2768. sz. 47 Csánki i. m. III. k. 16-17.
