Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Bodnár Erzsébet: A krími háború (1853-1856) Előzmények és diplomáciai csatározások I/135
146 BODNÁR ERZSÉBET köktől esetleg békekötést kényszerítsenek ki. Ha ez nem is következett be, de megindult a Balkánon a felszabadító mozgalmak szerveződése, felkeltek a görögök Epiruszban, megmozdult Bosznia és Hercegovina, sőt bolgárföldön is mozgalom szerveződött, a vezetője, Georgi Rakovszki fegyveres csoportot alakított. Az orosz csapatok Dunán történt átkelését követően, 1854. március 27-én az angolok, majd egy nappal később a franciák is hadat üzentek az oroszoknak. 1854. április 14-én aláírták Londonban az angol-francia szövetségről szóló szerződést, ami tulajdonképpen a március 12-én Konstantinápolyban megkötött francia-török-angol megállapodást egészítette ki. Végül is megtörtént a hadüzenet, de közel félévnek kellett ahhoz eltelnie, hogy az első jelentősebb ütközetre sor kerüljön. 1854 tavasza és nyara csupán kisebb hadicselekmények és a diplomáciai küzdelmek, erőfeszítések időszaka maradt. Még 1854. márciusában francia, majd angol hajóraj jelent meg a Balti-tengeren. A szövetséges hajóhad egészen Szentpétervárig hajózott, de nem kezdett bele komoly hadicselekményekbe, és tulajdonképpen nem fenyegette a jól védett fővárost. 1854-ben csupán az Áland-szigeteket foglalták el a franciák, és bevették Bomarsund erődítményét, amely itt a legsikeresebb eseménynek számított. Ezeknek a hadicselekményeknek elsősorban a politikai jelentősége volt fontos, mert a katonai felvonulás sok pénzt emésztett fel. Azt akarták prezentálni vele a szövetségesek Nyugat-Európában, hogy mégis vannak hadisikerek, ugyanis az újságok sorozatos kudarcokról számoltak be, s arról cikkeztek, hogy a franciák és az angolok hajókat küldtek a Balti-tengerre, hogy azok Oroszország földrajzát tanulmányozzák. Emellett a fővárosuk veszélyeztetésével az oroszokra akartak pszichológiai nyomást gyakorolni.27 1854 nyarán a legjelentősebb hadműveletek a dunai fejedelemségekben zajlottak, amelyek végeredményeként az orosz csapatok kivonultak onnan. Az események Szilisztra sikertelen ostromával kezdődtek, s az osztrák fenyegetettség miatt végül is az oroszok feladták ezt a területet 1854. június 23-án, de a kivonulásuk 1854. augusztus 8-ra valósult meg maradéktalanul. Ausztria a Portával 1854. június 14-én kötött megegyezése értelmében — mely szerint a hadserege a két dunai fejedelemséget a békekötésig megszállja —, augusztus végén bevonult oda. A Balkánon elhallgattak a fegyverek. A törökök „itt fényesen megmutatták, hogy néha „a beteg emberek" erősebbek a magukat nagyon egészségesnek tartó szájhősöknél."28 Ezzel a keleti háború egy fontos szakasza fejeződött be, az oroszok részéről vége szakadt a támadó jellegű háborúnak, innentől védekező háborúra kényszerültek. A dunai fejedelemségekből történő orosz kivonulásra az orosz társadalom nem reagált pozitívan. A legelkeseredettebbek a szlavoíilek voltak, a történtekért elsősorban Ausztriát hibáztatták. Mindezek közepette a nagyhatalmak arra törekedtek, hogy az európai rendszert és egyensúlyt fenntartsák. Ezért örömmel fogadták az osztrák diplomácia 1854. augusztusában közzétett békejavaslatát. Az osztrákok a korábbi viszonyok fenntartása mellett egy négypontos javaslattal álltak elő. „A bécsi békeembrió" a 27 Isztorii vnyesnyej polityiki , 394. 28 Fényes Elek: Az orosz-török háború, Pest, 1854. 40.
